Késő Ming-kori kínai export kék-fehér percelánok egyik csoportja. Európába a holland kereskedőhajók - kraak - szállították, nevét ezekről a flamand elnevezésű hajókról kapta.

Földpáttal készült, irizálatlan, finom szemcséjű, sima felületű, selymes fényű fehér porcelán, illetve sz ebből formázott tárgy. Felülete a páreszi márványéra emlékeztet, ezért márványszobrok év büsztök utánzására használták e 19. században.

Német kifejezés, elsősorban a német Hausmalerek üveg, fajansz és porcelán munkáin gyakori díszítő eljárást, fekete festésfajtát jelent.

Rendkívül kemény, vöröses kőcserép, mely u 18. század elején Meissenben készült. Nevét a jáspis nevű féldrágakőhöz való hasonlatossága miatt kaphatta. Előállítója, Johann Friedrich Böttger után kapta - Böttger porcelán.

Német kifejezés, házi festőt jelent. A 17—18. században porcelán vagy üvegtárgyak dekorálására szakosodott, gyártói független, önállóan dolgozó festőt.

A kemény porcelán és a csontporcelán előállításának nélkülözhetelen alapanyaga.

A kerámiákat égetőkemencében, anyaguktól függően — különböző hőfokra hevítik. Ennek során a massza megkeményedik, megolvad rajta a máz és rátapad a felületére, rögzülnek a színek és sz aranyozás.

A 18. századi európai fajanszokon, porcelánokon gyakori, élethű, festett virágok, csokrok, melyek botanikai nyomatok, illusztrációk alapján készültek.