A népművészet fogalmán most a népesség bizonyos csoportjai és szubkultúrái által előállított alkotásokat értjük, ide sorolva a szerszámok és háztartási eszközök díszítését is.
Egész iparágak fejlődtek ki a népművészet körül. Nagyon nehéz meghúzni a választóvonalat a népművészet és az iparművészet között, és sokan a naiv művészetet is a népművészet részének tekintik. A népművészetet többek között az élénk színek használata és az öncélú dekorativitás jellemzi. A népművészeti ornamentikában ugyanakkor gyakori a szimbolizmus. Nem ritka a nagyon régi és a modern formák együttes előfordulása. A népművészet egyfajta időtlenséget, valamint a perspektíva és az anatómia tiszteletben tartásának feltűnő hiányát mutatja.
A népművészet megnyilvánulásaira többé-kevésbé hatottak a nagy stílusáramlatok. Ez legjobban azokon a darabokon látható, amelyek a vidéki nemesek megrendelésére készültek. Olyan tárgyakon, amelyek világosan jelzik, hogy egy bizonyos stílushoz tartoznak, mintegy azt bizonyítandó, hogy tulajdonosuknak jó az ízlése.
Minden fő stílusáramlatból merítettek elemeket, de ezek jellegét leegyszerűsítették. Valószínűleg sem a falusi iparosnak, sem a megrendelőnek nem állt rendelkezésére megfelelően magas színvonalú minta, vagy ha mégis, a szaktudás vagy a háttérismeret nem volt elegendő a hibátlan interpretáláshoz. Ha egyszer átvették egy stílus elemeit, és azt használati tárgyaikon alkalmazták, azok sokkal tovább éltek, mint a városokban.
A falusi lakosságot kevésbé érintették a kulturális fejlődés hatásai, ezért ezek az emberek nem érezték kényszerítő erővel, hogy együtt kell haladniuk az idővel vagy a divattal. A mindennapi élettel kapcsolatos elemek és a képzelet szférája sokkal fontosabb volt neki, mint a különféle stílusok. A festéshez, fafaragáshoz, fémmunkákhoz ott voltak mintául a nyomatok vagy a könyvek illusztrációi. A fontosabb politikai események azonban őket sem hagyták hidegen, s ezek visszahatását fel lehet fedezni például a bútorok és a cseréptárgyak festett díszítményein. A szabad idejükben maguknak használati tárgyakat készítő falusiak sokszor a régi mintákat másolták,emiatt a felhasznált motívumok gyakran visszatérnek.
A faluról származó antik tárgyak a népesség minden rétegétől eredhetnek, készítőik között éppúgy voltak parasztok mint halászok, falusi iparosok és más vidéki lakosok. A népművészeti motívumok, szimbólumok és egyéb díszítmények nemzedékről nemzedékre, mesterről inasra, apáról fiúra hagyományozódtak. A különféle mesterségeknek megvoltak a maguk tradicionális mintái, amelyek országonként, városonként különböztek.
A rusztikus antikvitásokra nem csak a kor és a társadalmi helyzet hatott. Rendkívül fontos volt az éghajlat és a földrajzi elhelyezkedés is. Például, az adott terület időjárási viszonyai az emberek életstílusának meghatározója volt és döntően befolyásolta a felhasznált nyersanyagokat – fa fajták – és az általuk készített tárgyakat.
A rusztikus antikvitásokra jellemző a funkcionalitás szem előtt tartása, tehát elsősorban nem dísztárgyaknak készültek, legyen szó bútorról vagy konyhai eszközről. Mivel a 19. századtól élénk érdeklődés mutatkozott a faluról származó régi tárgyakkal szemben, ettől az időtől fogva elkezdték őket másolni, ezért sokszor nehéz a pontos azonosítás.
