Az első porcelánokat a 7. századtól fejlesztették ki Kínában, ahol kaolin és földpát kombinálásával
olyan erős, fehér, áttetsző anyagot állítottak elő, amely könnyedén formázható, festhető és véshető is.
A 16. századtól kezdve a kelet-kínai Csingtöcsen lépett elő az innen nagy mennyiségben exportált porcelánok fő gyártási központjává.
A porcelángyártás titkát az európai fazekasok mintegy ezer évvel a kínaiak után fedezték fel. A 16. század végére a portugál kereskedők által Európába importált kínai porcelánok iránti kereslet jóval meghaladta a kínálatot. A Kínával a 17. században rohamosan bővülő kereskedelem újabb igényeket gerjesztett az európai kiváltságos körökben, amit a kínai tea népszerűsége tovább fokozott.
Ekkor Itáliában és Franciaországban a kerámiagyártóknak finom, krémszínű lágyporcelánt sikerült kikísérletezniük, ám a kontinens a német Szászországnak köszönheti a felbecsülhetetlen értékű keményporcelán recept összeállítását. Ez a felfedezés a véletlen műve, s az aranycsinálással kísérletező alkimistáknak köszönhető. Johann Friedrich Böttger szerencsés alkimista jött rá a finom kőcserép titkára, s tovább finomította fehér szász agyaggal. 1710-ben Meissenben hozták létre az első európai keményporcelán-gyárat, amely több mint 50 éven ár maradt uralkodó a kontinens porcelániparában.
A megfelelő agyagkészletnek, a tehetséges mestereknek és mintakészítőknek köszönhetően Meissent irigyelték az európai uralkodók, arisztokraták. Sorra létesültek a keményporcelán üzemek Bécsben, Velencében, miután Böttger titkos receptje elterjedt, nem utolsó sorban a csalódott meisseni munkások révén. Színpompás, finoman aranyozott munkáival az 1740-ben Vincennes-ben alapított francia gyár komoly kihívást jelentett Meissennek. 1768-ban azután a cégnek sikerült megszereznie a porcelán előállításának receptjét, ami attól kezdve biztosította az ekkorra a Párizs közeli Sevres-be költözött gyár számára a porcelánipar vezető szerepét Európában.
1770-re már kb. 20 európai kemény porcelán gyár másolta a meisseni porcelángyár és a Sevres kerámiaüzem termékeit. A 19. században számos gyár folytatta ezt a profilt, főleg korábbi, bevált munkáikat utánozva.
Az első világháború után, 1918-tól a porcelánkészítés technikája tovább fejlődött, a díszítő eljárások változatai alakultak ki, s azóta is világszerte készülnek újító jellegű, igen eredeti tervek.
