Jelentkezzen be a hirdetés feladáshoz

Chippendale bútorok

Chippendale bútorok

A Seuso kincsek

Seuso kincsek

A régi tárgyak gyűjtése maga is művészet és igen sok ismeret megszerzésére ad alkalmat. Ez a tudás nemcsak magukra a műtárgyakra vonatkozik, hanem kiterjed megszerzésük módjára és karbantartásukra is. Sajnálatos módon az antik tárgyak és régiségek értékének megbecsüléséhez nincs biztos iránytű, de tapasztalat és tudás révén tájékozottá válhatunk.

Régi bútorok

Régi bútorok

A színezett üveg története


regi-uveg.jpg

A színezett üveg előállításának két fő módszerét (színezett oxidoknak az üvegmasszába keverése, illetve az üveg szennyeződéseinek, természetes elszíneződésének kihasználása) - már kezdettől fogva kiaknázták az üvegkészítők.

A 15. század óta folyamatosan zajló kísérletek, melyek sokféle színt eredményeztek, a 19. század végén vezettek el az irizáló és sokszínű üvegek előállításáig.

Az ókori egyiptomi és római üvegkészítők különféle fémoxidot kevertek az üvegmasszába a kívánt színek elérése céljából. A kék üveg előállítása volt a legkönnyebb, ezért sok egyiptomi munka készült élénk türkizkék, olykor opakfehér és sárga üvegszálakkal díszítve, melyek fésülésével különböző mintákat értek el.

A sötét kobaltkék a római kámeaüvegek kedvelt színe.
A színezett üveget a nagy becsben álló drágakövek, pl. achát, lazúrkő, jáspis, türkiz, kalcedon és porfír utánzására is használták. Francia és német üvegkészítők a természetes színekre hagyatkoztak s a kova olvadáspontját redukáló hamuzsírt (folyósító adalékanyagot) kevertek az üvegmasszába. Ennek köszönhető a francia "Verre de fougére" és a német "Waldglas" sajátos, zöldes, sárgás vagy barnás színe.

A 15. században a velencei mesterek felélesztették a kalcedon üvegfajtáját, s opalinüveggel kísérleteztek. Kifejlesztették a lattimóként ismert opakfehér változatot az akkor újonnan Európába importált, divatos és becses kínai porcelánok utánzására. A lattimót később kötegelték, mint a nádat vagy pálcákat, s így keletkezett a latticino üvegek csodálatos, bonyolult mintája.

A 17. század végén Johann Kunckel német üvegműves feltalált egy vörös üveget (mindig is ezt a színt volt a legnehezebb előállítani), melynek mélyrubin árnyalatát arany hozzáadásával hozta létre. Ez a Goldrubinglas vagy Rubingias.

Egy másik német üvegkészítő, Caspar Wistar a 18. század elején az USA-ha emigrált, s 1739-ben megalapította az első amerikai üveggyárat (Wistarburgh Glassworks, New Jersey). Itt fiával tiszta és színezett üvegeket állított elő. Angliába nagy mennyiségben importálták a kobaltot, Bristolon keresztül. A kék (de zöldben és ametiszthen is készült) bristoli üvegből Bristolon kívül több brit városban is készítettek kancsókat, tálakat, borospoharakat a 18. században.

A 19. század közepére Európában leáldozott a tiszta csiszolt üvegek divatja. A találékony cseh és a német mesterek sikeres kísérleteik eredményeképpen új színeket állítottak elő az üveggyártásban. 1817-ben von Buquoy opak fekete üveget alkotott, mely Josiah Wedgwood fekete bazalt kőcserepére hasonlít. Ezt követte 1819-ben a sűrű, opak, pecsétviasz vörös, vagy fekete színű, ún. Hyalith-üveg, amit gyakran aranyozással díszítettek. Riedel uránt kevert az üvegmasszába, s így hozta létre a vakítóan fényes Annagrün és Annagelb üvegeket. E kísérletek hatására a brit üvegkészítők az 1870-es években kis mennyiségű uránt kevertek az üvegmasszába, s megalkották a jellegzetes, sárga, kék és zöldes árnyalatú "Vazelin"-üveget.
Az 1870-es évek végén a Thomas Webb & Sons, angol cég egy irizáló üveg gyártási technológiáját szabadalmaztatta.
Ennek csillogása a feltárt ókori római üvegek felületét idézte. Ezt követően számos brit és amerikai szabadalmat jegyeztek be hasonló, mesterségesen irizáló bevonatra, melyhez a tárgyat felhevített fémvegyületek gőzeinek tették ki.

Az USA-han - Louis Comfort Tiffany kifejlesztette az irizáló "Favrile" üvegek családját (bejegyezve 1894), Frederick Carder a corningi (New York) Steuben
üveggyárhan pedig a "Gold Aurene"-t kísérletezte ki. A 20. század elejére a rászórt irizáió bevonatot az olcsó préseltüvegeken is használták, ezt az 1950-es évektől karneválüvegnek nevezték, mivel a vásárokban ezt adták díjként.

A 19. század elején a franciák tökéletesítettek egy enyhén áttetsző, fehéres üveget, az opalint, amelynek később számos finom pasztellárnyalatát kifejlesztették. Az 1880-as évekre az amerikai üveggyárak egész sor új, részben színezett művészi üveggel álltak elő: a "Burmese" (Burmai) árnyalatai a sárgából a rózsaszínbe, az "Amberiná"-é halvány horostyánsárgából sötét rubinvörösbe, míg a "Peach Blow"-é krémszínűből vagy halványkékből rózsaszínbe mentek át. A velencei lattimo üveghez hasonlóan az opalinüveget is eredetileg az elegáns kínai porcelánok utánzására találták ki.

Az 1700 évektől jött divatba egy új technológia az üvegek rétegelése. A rétegelés és a színezés is az üveg tetszetősségét szolgálja. A rétegelés technikailag igényesebb s költségesebb eljárás, melynek során az áttetsző, hívott üveget viszonylag vastag, eltérő színű üvegréteggel borítják be. A két réteget a kiégetéskor egymáshoz rögzítik. A mintát a felső rétegbe kézzel vagy koronggal metszik. A festéskor rendkívül vékony, áttetsző zománcréteggel vonják be az üvegfelületet.

Ezt az eljárást végezhetik ecsettel, vagy oly módon, hogy a tárgyat belemártják a festékoldatba. A keletkezett festékréteget kiégetésseL rögzítik. A két üvegfajta súly és vastagság alapján könnyen megkülönböztethető: a rétegelt üveg nehezebb, vastagabb, színe telítettebb, dísze testesebb. Felülete is fényesebb a színezett üvegénél, melynek általában sokkal tompább a fénye.

Régi órák gyűjtése

Régi órák gyűjtése

Hírdetések

A Ming porcelán

A Ming porcelán

Régiség lexikon

Régiség lexikon