A Földközi-tenger térségében élő, a páfrányfélék családjába tartozó növény húsos, cakkos szélű leveleit utánzó, stilizált ókori díszítőelem.

Főleg a reneszánsz és klasszicista iparművészetben, faragott vagy berakásos motívumként alkalmazták, elsősorban bútorok, de kerámiák és üvegtárgyak díszítésére is. Első sorban a reprezentatív bútorokon alkalmazták.