Régiség lexikon

Abacus
A dór oszlopfő négyzetes fedőlapja. Általában bútorokon is az oszlopfők felső lezárása és a párkány terhét átvevő tag.

Amorette – putto – amorini
Meztelen gyermekalak a művészetben, a gyermek lehet szárnyakkal esetleg nyíllal.

Adójel
Britanniában jelent meg először az 1720-ban. Először az ezüstre vetették ki. Az ezüsttárgyakat súlyuk alapján adóval terhelték. 1784-től az uralkodó profilja volt látható.

Agyag
Egy igen elterjedt kőzetféleség, finomszemcsés összetevőkből áll, vízzel összegyúrva jól alakítható, de alaktartó. Színe általában sárgás, enyhén vöröses, ritkábban szürkés.

Agyagpép
Agyag és víz krémszerű, híg keveréke. Kerámiatárgyak, üreges, öntéssel formált figurák készítésére alkalmas.

Agyagpépes – engobe borítású – kerámiák
Agyagpéppel dekorált kerámia. A tárgyat ebbe a masszába mártják, vagy felületére rácsorgatják azt, s így díszítik.

Akantusz
A Földközi-tenger térségében élő, a páfrányfélék családjába tartozó növény húsos, cakkos szélű leveleit utánzó, stilizált ókori díszítőelem.

Alabasztron
Magra formált üvegből készült, kicsiny, henger alakú, palackforma edény széles szájperemmel, kissé ívelt füllel. Az ókori Egyiptomiaktól a Görögök vették át, így terjedt el Európában.

Amberina
Amerikai művészi üveg a 19. század végéről. Színskálája a halvány borostyán sárgától (innen elnevezése) a rubinvörösig terjed. 1883-tól a New England Glass Co. specialitása.

Annagelb – Annagrürt
Sárgászöld (Annagelb) illetve zöldessárga (Annagrün) üveg. A színhatás eléréséhez a felhasznált keverék anyagát urániummal dúsítják. Először az 1830-as években, Csehországban állították elő.

Anthemion
Görög szó, jelentése: virágdísz, virágfüzér. A loncvirágra emlékeztető, stilizált, ókori eredetű díszítmény. Különösen a 18. század végén alkalmazták előszeretettel.

Apostolkanál
Gótikus ezüstkanál, melynek nyelét a tizenkét apostol egyikének öntött alakja díszíti. Európából a 15, század végén került át Angliába, s ott a 16.-17. században volt népszerű.

Ajouré
Ezüstműves technika filigrán vagy áttört díszítéshez. A díszítések több területén is alkalmazták, főként áttört mintákhoz.

A la Facon de Venice
Velencei stílusban készült, de nem onnan származó üvegáru jelzője.

Angol kristály
George Ravenscroft fejlesztette ki a 17. században a szokásosnál több ólom hozzáadásával.

A quatre couleurs
Aranytárgyak különféle színű díszítése.

Arabeszk
Az iszlám vallás tiltja az emberek és az állatok ábrázolását. Az arabeszkek geometriai minták és stilizált növényi ábrázolások ismétlődése.

Asztrolábium
Csillagászati mérőeszköz, melyet már a kora középkorban ismertek.

Alapzat – talapzat
A bútortest alsó támasztó része, esetleg alsó támasztó része, esetleg alacsony lábazata.

Allegoria
Jelképes ábrázolás, elvont fogalom megszemélyesítése.

Angol széktámla
18. sz. elejei barokk formák, hegedű vagy baluszter idom, később áttörve. Lehet egyenesvonalú léces vagy pajzs alakú.

Aplikáció
Rátétmunka, valamely alapanyagra más anyagból készített díszítés alkalmazása ráhelyezése, felrakása.

Auckerblom
Svéd orvos, az utóbbi években a széktámla vonalát az anatómiai követelményeknek megfelelően megreformálta.

Aranyozás
Bútorok, porcelán, kerámia, ezüst vagy egyéb fémtárgy felületét laparannyal díszítik vagy tűz aranyozzák a dekoratív hatás fokozása céljából.

Armoire – armárium – almárium
Egy- vagy kétajtós, magas, zárt francia ruhásszekrény, nagyméretű tárolóbútor.

Asztragalosz – diszléc
Barázdált mintájú — apró, domború, gyöngy vagy ellipszis formákból álló szegély, pálcatag vagy díszítőléc, amely szekrényeken vagy ajtókon az illesztékeket takarja.

Árkádsor
A középkori tárolóbútorokon gyakori, egymással összekapcsolt, félkoríves árkádok sorából álló díszítés.

Árpacukor-forma
Spirális formára esztergált fa, mely csavart törzsú oszlopra emlékeztet. Szék- és asztallábként, valamint széktámlákon, de díszítőelemként is alkalmazzák a 17. század végétől.

Áttört díszítés
Díszes, lyukacsos áttört geometrikus szegély, mely bonyolult, csipke, vagy hálószerű mintázatot ad. Különösen a 18. század közepi Chinoiserie bútorokon gyakori.

Avantgárd
Francia katonai kifejezésből ered, elővédet, előőrsöt, élenjárót jelent. A köznyelvben új, modern irányzatok összefoglaló elnevezéseként honosodott meg. Azoknak a XX. századi művészeti irányzatoknak a neve, amelyek a művészi forma radikális megújítására törekedtek, ugyanakkor az élet megújítását is hirdették.

Aukció
Aukció – latin eredetű szó, műtárgyak nyilvános árverése.

Akt
A művészetben a meztelen női- illetve férfi test.

Akvarell
Akvarell – vízfestésű kép és maga a festészeti mód. Gyakran vázlatok készítésére használják a festők.

Antik
Antik – latin eredetű szó, amelyet a régi görög-római világ művészetének vagy a régi művészet és kultúra, ódon, régi tárgyak megjelölésére használnak.

Absztrakció
Latin eredetű szó, elvonatkoztatást jelent, a művész élményeinek, ismereteinek sokaságából az alkotás számára lényeges tényezőket kiválasztja és a lényegteleneket elhagyja.

Acélmetszet
Grafikai eljárás, amelynek során acéllemezbe vésik, majd savval maratják a rajzot. Népszerű mélynyomású illusztrációnyomtatási technika.

Balusztrád
Jellegzetes formájú kőkorlát.

Bleu de Roi
Porcelántárgyak erőteljes kék színű alapmáza, melyet J. Heliot alkalmazott először 1749-ben.

Baluszter
Körte vagy váza alakú oszlop. Épületrészek vagy bútorok vízszintes alátámasztására szolgál. A balusztrád ilyen oszlopok sora – korlát gyanánt.

Bazaltáru
Különösen kemény, finom szemcséjű, fekete, Wedgwood-féle kőcserép, melyet csak csiszolókoronggal lehet megmunkálni. A felületnek finom dörzsöléssel matt fény adható.

Basrelief
Lapos dombormű, melyen az alakok az egyenes vagy hajlított alap síkjából csak kevéssé domborodnak ki.

Bergére
Robosztus kinézetű kényelmes fotel, rugóbetétes üléssel és háttámlával

Biszkvit
Mázatlan porcelán. Tágabb értelemben az egyszerű kiégetett, majd a másodszori kiégetés előtt dekorált és festett porcelánt értik rajta.

Bleu mourant
Nagyon halvány, kékes, matt porcelán.

Bleu persan
17. század végi Francia technika, melyet a nevers-i fajanszon alkalmaztak először. Fő jellemzője a sötétkék alapmázra fehérrel vagy világossárgával festett virágos-madaras dekoráció.
Tovább olvasom »

Baluszterpohár
A baluszter formaváltozatával alakított, hosszú szárú — egy vagy több nódussal díszített – súlyos borospohár. Tölcsérszerű kelyhe vagy öblös kupája van. Angliában először a 18.

Bazalt-kerámia
Fekete, finom szemcséjű kőcserép melyet Josiah Wedgwood tökéletesített az 1760-as években. Vázák, mellszobrok, dísztáblák, klasszikus bronzok másolatai és kámeák készültek belőle.

Bélelt tárgyak
Üreges fémtárgyak (gyertyatartók, kandeláberek megerősítésére és stabilizálására használt eljárás. Szurokkal, alabástromgipsszel öntik ki, vagy egy fémbetéttel látják el.

Bellarmine – Bartmannskrug
A 15. század óta ismert, körte alakú, keskeny nyakú, nagy söröskancsó a németországi Rajna-vidékről. Nyakát szakállas férfi díszíti – bizonyára a névadó Roberto Bellarmine bíboros.

Berakás
Bútorokon alkalmazott díszítési technika. A mintát a korpusz tömör fafelületének kivágott mélyedéseibe mint alapba süllyesztik.

Bergére – Berzser
Francia füles fotel, vagy hasonló, széles és mélyülésű szék keret, kárpitozott háttal, nádazott vagy kárpitozott oldallal.

Billenőtámasz – kalitka
Központi oszlopláb tetején elhelyezett forgópántos mechanizmus, melyet kb. 1740 óta alkalmaznak a „billenthető lapú asztalokon”.

Billenthető lapú asztal
Az 1740-es években sz Atlanti- óceán mindkét partján népszerű középlábas asztal. Lapja zsanérokkal csatlakozik a talapzathoz, és használaton kívül függőlegesen felcsapható.

Biszkvitporcelán
Egyszer égetett, mázatlan porcelán, mely pontosan adja vissza a formálás részleteit, Textúrája a fehér márványéra emlékeztet, felülete matt és porózus. Figurák és mellszobrok készítésére használják.

Blanc-de-Chine
Francia kifejezés, áttetsző alapanyagú, fehér és festetlen, vastag mázú kínai porcelánt jelent. A Ming dinasztia korától, a délkelet-kínai Fucsien tartományban, Tohua vidékén állították elő. A 17-18.

Bocage
A kerámia- illetve porcelántárgy központi figuráját vagy figuracsoportját megtámasztó vagy körülvevő, annak hátterét adó lombokból, cserjékből, fákból, virágokból álló — modellált kompozíció francia elnevezése.

Bonheur – du – jour
Francia kifejezés, 18. századi, kicsiny, női íróasztalt jelent, melyhez a felső részen emeletes polc-sorok, illetve zárt rekeszek, középen egy fiók is tartozik.

Bordázás
Párhuzamosan egymás mellett futó, domború minta, az ókori oszlopokra vezethető vissza. Szék és asztallábakon is gyakran előfordul. Homorú megfelelője a hornyolás.

Boulle-berakás
A berakás egyik igen díszes típusa. Rendszerint teknőspáncél vagy szaru fémmel (többnyire sárgarézzel, ónnal), esetleg más anyagokkal (p1. elefántcsont, gyöngyház) is kombinált elkészítését jelenti.

Britannia szabvány – Britannia standard
A megmunkált ezüstneműhöz felhasznált legtisztább szabvány ezüst (legalább : 95,8 százaléka ezüst).

Bureau Mazarin
A 17. században készített francia térdfülkés íróasztal, melyet Boulle-berakás díszít. Nyolc lábát lapos, „X” alakú keresztmerevítő köti össze.

Chine de commande
18.századi kínai porcelán, melyet nyugati kereskedők megrendelésére készítettek.A díszítések nyugati stílusú mintáit is ők hozták magukkal.

Chinoiserie
Kínai módra gyártott és készített tárgy. Kínai vagy kelet-ázsiai minták, díszítmények európai (kinaeálóí utánzata. Azok fantáziadús motívumait (Pl.

Cizellálás
A domborított ezüsttárgyon alkalmazott munka- folyamat, melynek során a fémfelületet cizellőr kalapáccsal és poncolószerszámokkal készre dolgozzák.

Cseh kristály
Káliumüveg néven is ismert, nagyon tiszta átlátszó üveg, melyet Csehországban találtak fel. Erős fénytörési képesség jellemzi.

Csontporcelán
A lágy porcelán egyik típusa, Angliában a 16-17. században fejlesztették ki. Masszája kaolin, üvegszerű adalékok, szappankő, zsírkő, csonthamu hozzáadásával készül.
Mesterséges porcelánnak is nevezik.

Caneware vagy nádszínű áru
Halvány drapp vagy szalmasárga testű, mázatlan kőcserép, jellemző relief díszítéssel. Staffordshire vidékén, az 1770.-es években fejlesztették ki a Wedgwood cég gyártotta.

Cassone
Többnyire reneszánsz stilusú, 5 reliefszerű faragványokkal (pl.: mitológiai, vallásos jelenetek). vagy aranyazással, berakásokkal, festett dekorációval gazdagon díszített itáliai kelengyeláda. A 15.

Chaise longue vagy heverőszék
Kárpitozott, eredetileg két darabból összerakott, hosszúkás, fekvésre is alkalmas francia ülőbútor. Angol neve: day bed.

Chiffonier, chiffoniére vagy sifonér
Magas, keskeny többfiókos szekrény. Az angoloknál lehet fiókos vagy a nélküli, felső részén egy vagy több polccal, tükrös hátlappal, így kabinet- vagy tálalószekrényként is használják.

Cilinderes vagy redönyós íróasztal
Asztaltípus, melynek cilindere (hengeres, redőnyős részei vászonra ragasztott keskeny lécekből áll. A 19. század óta népszerű.

Címerdísz
Heraldikai szimbólum vagy más, emblematikus figura, minta.
Címerdíszes dísztárgyak. Címerrel, címerpajzzsal vagy heraldikus szimbólumokkal díszített porcelán vagy üveg.

Cloisonné vagy rekeszzománc
Zománctechnika, melynek során a fémtárgyak felületére forrasztott vékony fémcsíkokból (huzalok, filigránok), illetve sodronyokból (sodronyzománc) rajzolják ki a mintát.

Commedia dell’arte
Hagyományos Itáliai színjátszás, melynek alapja a rögtönzés. Jellegzetes karakterei ihlették a 18. század kedvelt porcelánfiguráit, például Kandler – meisseni munkáit.

Creamware – krémszínű kőedény
Vékony falú, könnyű, finom, krémszínű, áttetsző, ólomtartalmú mázzal bevont kőedény típus. Staffordshire-ben az 1740-es években kísérletezték ki. A 18. században asztali edényként terjedt el.

Credenza – kredenc
Olasz szó, mely „D” alakú pohárszéket jelent. Hosszú, mindkét oldalán nyitott tároló- vagy vitrinpolcos edényszekrény. Angliában különösen a Viktoriánus korban kedvelték.

Cristatlo
A nátronüveg egyik fajtája mely – nátrium-karbonátot, valamint fahamut és mangán-oxidot tartalmaz. Színtelen, a hegyikristályhoz hasonló üveg előállítására használták először Velencében, a 15.

Csapos kötés
A 16. század óta alkalmazott eresztékfajta. Négyszögletes nyílást vésnek az egyik lécbe (csapszáj), s ebbe illeszkedik a másik tag lenyúló nyelve a csap. Enyvezéssel vagy facsappal rögzítik egymáshoz.

Csavart légbuborék
Az üvegpoharak szárában látható dekoratív spirálminta, mely sz üvegbe záródott, eredetileg szépséghibának tekintett légbuborék „könnycsepp” felhasználásával hozható létre.

Csúcsdísz vagy oromdisz
Tárgyak tetejét vagy végződését díszítő elem. Változatos formái közül a gömb, a láng, a virág, a makk és a váza a leggyakoribb.

Drapéria
Dúsan redőzött ruha, kárpit vagy függöny.

Damaszkuszi penge
Kard vagy tőr penge, mely a kovácsolás közben hajlékonnyá válik. A kovácsolás közben több rétegben hajtogatják az acélt, így válik rugalmassá és erőssé.

Decor a la guirlande
Mitológiai jeleneteket körbefoglaló szalagminta tányérok és tálak peremén.

Dressoir
Hát és oldallappal ellátott faliszekrény, az ünnepi asztalmenü tárolására. Nyitott polcokkal rendelkezik a terítékek bemutatásra.

Davenport
Nagy-Britanniában használatos kis írópult lejtős munkalappal. Két oldalán általában valódi és álfiókokkal is ellátták. Az első darabok a régensség stílusában készültek.

Deutsche Blumen
A 18. századi európai fajanszokon, porcelánokon gyakori, élethű, festett virágok, csokrok, melyek botanikai nyomatok, illusztrációk alapján készültek.

Díszítő lapos vésés
Az ezüst megmunkálásakor alkalmazott díszítő eltárás, melynek során fényvisszaverő felületet (fazetta) vésnek a fém felületére.

Duchesse brisée
18. századi, francia kerek háttámlájú heverőszék.

Enteriőr
Épületek belső tere, berendezése vagy azok rajzokon, festményeken való ábrázolása.

En grisaille
Kerámia tárgyak szürke színű festése.

Ezüstlemez
Ezüstlemez vagy más néven: sheffieldi ezüst. Rézlemez, amelyre vékony ezüstréteget sajtolnak.

Ebonizálás
Olcsóbb faanyag ébenfeketére festése és polírozása, hogy ébenfa hatását keltse. A 19. század végi Aesthetié Movement -(Esztétikus Mozgalom) idején volt népszenű.

Email – üvegzománc
Opak vagy áttetsző üvegpaszta, porított üveg, fémoxidokkal színezve. Fémre, üvegre vagy kerámiára viszik fel, majd ráégetik. Ettől tartós, dekoratív felületű lesz a tárgy.

Emeletes fiókos szekrény
Két részből álló, azaz emeletes fiókos szekrény (komód). A felső részben általában három kisebb és három nagyobb, alul szintén három, lefelé haladva egyre mélyebb, nagy fiók található. Először a 17.

Erezet
Tetszetős, természetes rajzolat, mintázat a fa anyagában, mely egy festési technikával a flóderezéssel utánozható.

Escritoire
Kis írószekrény, lehajtható előlappal, mögötte fiókokkal. A 16. század óta ismert, Eredetileg hordozható volt, de a 17.

Esztergálás
Forgástesteket eredményező famegmunkálási eljárás, mely esztergapadon történik, A felesleges faanyagot eltávolítják a tárgyról.

Égetés, kiégetés
A kerámiákat égetőkemencében, anyaguktól függően — különböző hőfokra hevítik. Ennek során a massza megkeményedik, megolvad rajta a máz és rátapad a felületére, rögzülnek a színek és sz aranyozás.

Famozaik
Barokk stílusban elterjedt bútordíszítő eljárás, mely során a bonyolultan ívelt formákat kis méretű furnérdarabokkal burkolták.

Feston
Épületeken vagy bútorokon megtalálható levél és virágmintát megjelenítő faragott füzérdísz.

Fríz
Bútorok és tárgyak díszítő vagy lezáró eleme, a kifejezés az építészettől származik. A bútorművességben, főleg a szekrények felső részén alkalmazzák.

Furnér
Vékonyra vágott nemes falemez, melyet a bútor olcsóbb fájának borítására használtak.

Fajansz
Ónmázas cserép, amely az itáliai reneszánsz idején meghódította az európai piacot, lágy kőedény. A majolikával azonos technikával készül.

Filigránmunka
Főleg ezüst tárgyakon alkalmazott, finom áttört mintájú díszítés

Facon de Venise – velencei stilusban
Francia kifejezés, a 15. századi velencei üvegeket utánzó üvegáru jelölésére. Ilyenek Európában a 16—17. században, majd a 19. század végén is készültek.

Famille rose
Főleg európai exportra készült, 18. századi kínai porcelánok.

Fauteiul – fotel
A karosszék francia neve. Kárpitozott hátú és ülésű, nyitott ülőbútort jelent.

Favrile üveg
Irizáló, fém-oxidokkal színezett üvegtípus, melyet Louis Comfori Tiffany fejlesztett ki, 1892 után. Az ásatások során előkerült római Üvegek utánzataként készültek.

Fecskefarkas illesztés
Bútorsarok vagy bútorlapok összekapcsolását szolgaló szerkezeti megoldás, két, derékszögben egymásba illeszkedő fogazat segítségével.

Flóderezés
Más néven faerezet festés.

Fémrátétes díszítés
Az ezüsttárgyakon alkalmazott díszítési mód. Vékony ezüst lemezről kimetszett formákat forrasztanak a díszítendő felülethez. Az eljárást a 17. század végén és a 18.

Fémjelzés
Mindazon — arany- ás ezüsttárgyakba ütött jelek, amelyek a tárgy eredetét és minőségét igazolják.

Folyósító
Lúgos kémhatású adalékanyag (hamuzsír vagy szóda), az üveggyártás nélkülözhetetlen segédanyaga, mely meggyorsítja alkotóelemeinek összeolvadását.

Fonaldíszes üveg
Átlátszó üveget jelent, amelynek felületét beágyazott, fehér vagy színes Üvegszálak csavart vagy hálót mintában, sűrű szövedékként borítják.

Forrasztás
Eljárás, melynek során egy fém vagy ezüsttárgy darabját forrasztó ötvözet segítségével egymáshoz rögzítik.

Föidpát
A kemény porcelán és a csontporcelán előállításának nélkülözhetelen alapanyaga.

Futókutya
Klasszikus ornamens, ismétlődő spirális volutákból áll. Főleg frízeken alkalmazzák. Gyakori a korai György stílusú bútorokon.

Füzérdisz
Ágas-leveles gyümölcs vagy virágfüzért mintázó ornamens. Rokokó és klasszicista stílusú tárgyakra jellemző.

Gobelin
Kézzel szőtt művészi kárpit, melyet gyakran bútorok huzataként használnak.

Gravírozás
Vésés, nemesfémeken és üvegen alkalmazott díszítési technika. Hegyes tűvel vagy csiszológéppel végzik.

Gres
Különösen kemény fajtájú kerámia. Melyet 1100-1300 celsius fokon égetnek ki.

Groteszk
A groteszk összetett esztétikai minőség: a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki.

Gyöngysoros szegély
Nemesfém tárgyak, valamint bútorok apró, gyöngysorszerű peremdíszítménye.

Gadronozás
Dekoratív minta. Párhuzamosan futó, váltakozóan hol homorú, hol domború gyöngysorokból vagy karéjokból áll. Bútorokon, kerámiákon és ezüstneműn is előfordul.

Galvanizálás
Elektrolízis során tiszta nemesfémréteggel (ezüsttel, arannyal) vonnak be egy másik, kevésbé értékes fémet (pl. réz, nikkel). Az elektrokémiai eljárást Angliában sz 18-40’es években szabadalmaztatta az Elkington Co.

Girland vagy füzér
Ornamens, mely ívesen lehajló gyümölcsfűzérböl, lombdíszből, virágokból, szalagokból és drapériából áll. A reneszánsz és klasszicista stílusú bútorok, kerámiák, ezüstneműk jellegzetessége.

Goldrublnglas – aranyrubin üveg
Kunckel-vörös vagy Rubinglas üveg Rubinvörös vagy mély rózsaszín üveg német elnevezése. Színét a keverékhez adott arany-kloriddal érik el. Feltalálója: Johann Kunckel

Golyós-karmos láb
Golyót markoló madár vagy állat lábának formájára faragott bútorláb. A 18. század eleje óta, főleg kabriol-lábas bútorokon található.

Görgő
A bútorlábakra erősített kicsiny, forgó kerekek sárgarézből vagy porcelánból.

Görléc
A keret-betétes bútorok kereteinek szélét szegélyező profilléc.

Gillosálás
A 16. század óta főleg ezüst díszítésére használt, mechanikus felületalakítás. Sűrűn bevésett, egymást gyakran metsző, szabályos, kör, hullám vagy nyolcas alakzatokból áll. Különösen kedvelt a klasszicizmus idején.

Gyémántmetszés
Üvegen alkalmazott díszítési eljárás. Gyémánthegyű stílussal karcolótúvell karcolják a felületre a mintázatot, Európában a 16. század óta népszerű.

Gyökérfurnér
Egyes fák (dió, szil és tiszafa) gyökeréből készült. Szokatlan és göcsörtös mintázata, igen mutatós rajzolatot ad. Főleg a 18. század elején használták olcsóbb faanyagok borítására.

Gyöngyszínü kőedény
Gyöngyház fényű mázzal készült finom cserép, hasonlít a krémszínű kőedényre, de máza kékes. Josiah Wedgwood találta fel 1779-ben, krémszínű kőedényeinek tökéletesítésekor.

Hieroglifák
Egyiptomban használt stilizált írásjegyekből álló képírás.

Hautrelief
Háromdimenziós szobordísz épületek homlokzatán, amelyen a figurák kiemelkednek a háttérből. A bútorművészet is alkalmazta.

Hausmaler
Német kifejezés, házi festőt jelent. A 17—18. században porcelán vagy üvegtárgyak dekorálására szakosodott, gyártói független, önállóan dolgozó festőt.

Hegyikristály
Áttetsző, színtelen kvarc. Rendkívül kemény, főleg dísztárgyakat készítettek belőle.

Highboy
Amerikai szó, magas lábú, fiókos szekrényt jelöl. A 19. század végén keletkezett német kifejezés a nagy történelmi stílusokat újra felfedező, a letűnt korok formavilágát másoló művészeti irányzat jelölésére.

Hochschnitt vagy relief-gravirozás
Német kifejezés – magas vágás – domborműves üvegmetszési technika. A minta üveg falát mélyen beköszörülik, így az erősen kidomborodik a felületen. A 17. század végén, főleg Cseh és Németországban alkalmazott díszítési eljárás.

Hordozható gyertyatartók
Kicsi, hordozható ún. „kamrai lámpás”. Az alacsony gyertyatartó csészealjszerű talpon áll, melynek fogója van.

Humpen
Német szó, egyszerű, magas, henger alakú üvegpoharat jelent, Főleg sört ittak belőle. Néha igényes zománcfestéssel díszítették. Közép-Európában a 16. század közepén volt közkedvelt.

Iniciálé
A kódexek bekezdéseinek elején található, kézzel festett művészien díszes kezdőbetű.

Intarzia
Az intarzia, egy bútordíszítő eljárás, amely során az asztalosmesterek, különböző színű faanyagokból kivágott alakzatokat illesztenek a furnérba.

Ikon
Az ókeresztény és bizánci művészek által, fára vagy – ritkábban fémre festett táblaképek melyek, Jézus, Máriát és más szenteket ábrázolnak.

Inkrusztáció
Fém háttérbe illesztett, nemesfém síkdekoráció.

Istoriato
Olasz szó, festett történetet jelent, a 15. századtól itáliai reneszánsz majolikákon előforduló, bibliai, mitológiai vagy történelmi témát, jelenetet ábrázoló díszítés.

Jákob botja
Szögmérésre használt mára már elavult műszer, első sorban a tengerészek használták.

Jáspisedény
A Wedgwood-gyár terméke, melyet bárium szulfát hozzáadásával állítottak elő. Olyan kemény, hogy csiszolni lehet, ahhoz viszont elég puha, hogy fém-oxidokkal színezhessék.

Japánozás
Több európai eljárás gyűjtőneve. A távol-keleti lakkmunka utánzására a 1660-as évek óta használt felületkezelési módszer, festéssel ás lakkozással kivitelezve.

Jáspis áru
Kemény, különlegesen finom szemcséjű, színezett kőcserép. Fehér, antik ajakos ábrázolásokkal és klasszikus motívumokkal díszítették. Josiah Wedgwood az 1770-es évektől gyártotta. Legritkább változata az égszínkék.

Jáspisporcelán
Rendkívül kemény, vöröses kőcserép, mely u 18. század elején Meissenben készült. Nevét a jáspis nevű féldrágakőhöz való hasonlatossága miatt kaphatta. Előállítója, Johann Friedrich Böttger után kapta – Böttger porcelán.

Jihszing-kerámiák
Kemény, vörös kínai kőcserép. Gyakran virágos ágakkal, például szilva virágokkal díszítik. A 18. században Meissenben és Staffordshireben is másolták.

Kanopuszedény
A balzsamozás előtt eltávolított belső szervek tároló edénye. Az egyiptomi kultúrából ismert.

Kódex
A szerzetesek által másolt, gyakran iniciálékkal díszített egyházi könyv. Gyakran több évig készült.

Kontraposztó
Közkedvelt beállítási mód, melynél az ábrázolt test tömege az egyik lábra helyeződik, a másik láb lazán behajlik. Sem a váll, sem a csípő vonala nem vízszintes.

Kariatida
A görögországi „Ion” architektúra oszlopot helyettesítő nőalakja, amely rendszerint valamelyik múzsát ábrázolja.

Kartus
Négyszögletes, ovális vagy kerek felület, melyet kacskaringós díszítésű keret zár körül. A középrészt néha felirat vagy kép tölti ki. Neve a francia cartouche ‘díszkeret’ szóból ered.

Kiméra
Tüzet okádó, oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú mitológiai szörny.

Komód
Magas lábakon álló kabinet – vagy fiókos szekrény. A Francia neve – commode. Általában hasas, ívelt előlapú. Eredetileg nem a hálószobába, hanem a szalonba szánták. Leginkább míves furnérozással, veretekkel díszes. A Viktória-kori Angliában az éjjeliedény tárolására használt éjjeliszekrényt jelentette.

Kaolin
A kaolin vagy porcelánagyag a kemény porcelán fő nyersanyaga. Gránitsziklák folyami hordaléka.

Kredenc
Ebédlői kétajtós edényszekrény, amely egyaránt lehet alacsony vagy magas és kétrészes.

Kőcserép
A Böttger-féle vörös kőedényt utánzó ansbachi kerámia. Nem porcelán, hanem vörös alapon sötétbarna mázzal kiégetett majolika, melyet ezüsttel és arannyal festett domborművel dekoráltak.

Kulcslyukpajzs
Díszes fémlap, általában rézlemez, mely védi és ékesíti is a bútorokon a kulcslyukat. Néha felhajtható takarólemezzel vagy fedéllel készül.

Kraak porcelán
Késő Ming-kori kínai export kék-fehér percelánok egyik csoportja. Európába a holland kereskedőhajók – kraak – szállították, nevét ezekről a flamand elnevezésű hajókról kapta.

Kabriol-láb
Kettős görbületű bútorláb, mely a térdnél kifelé, a lábfej fölött befelé hajlik, – állítólag egy kecske hátsó lábát formázza. Karomban, csigában, patában vagy golyós állatmancslábban végződhet. A 17. század végétől alkalmazzák székeken és asztalokon.

Kötény
Bútorok káváján illetve szélén túlnyúló, faragott szegélydísz, mely gyakran az illesztéseket rögzítéseket takarja.

Könnycsepp
Légbuborék vagy zárvány, főleg s talpas poharak szárában figyelhető meg. Formájáról kapta s nevét.

Korpusz
A bútordarabok fő része, vázszerkezete. Erre kerül a furnér.

Kakiemon
Japán porcelánfajta és díszítési stílus. Nevét a Japán Arita vidékén működő fazekas családokról kapta. A tárgyak jellemzője sz aszimmetrikus rajzú, visszafogott dekoráció; palettájukon s vasvörös, az égszínkék, a türkizzöld, a sárga, s padlizsánlila, az arany és a fekete szerepel. A stílust a 18. században több európai gyár utánozta.

Káliüveg
Kemény, ellenálló üvegfajta. Keverékéhez kálium-karbonát alkálit a növényi hamut adnak. Üvegcsiszolásra különösen alkalmas.

Kámeaüveg
Dekoratív üveg, mely két vagy több, különböző színű rétegből áll. A legfelső, gyakran opakfehér réteget csiszolással eltávolítják, így láthatóvá válnak sz alatta lévő, elütő színű rétegek, melyekből mint háttérből markánsan tükröződik ki a díszítmény. Első példái sz ókori Rómában készültek.

Kanapé
A szófa vagy pamlag francia elnevezése, ülőbútorfajta, kárpitozott háttal és üléssel, nyitott kartámlákkal, legtöbbször gondosan díszített korpusszal.

Kannelúra
Függőlegesen és egymással párhuzamosan futó homorú vájatok oszlopon vagy más felületen. Asztallábakon ás székeken is gyakori.

Kanóctartó
Kanócot vagy gyertyát tartottak benne. Pipa meggyújtására és pecsétviasz megolvasztására is használták.

Karakusa
Jellegzetes volutaminta. Szegélydísz, mely a kínai szőlőinda-motívumra vezethető vissza. A 17. század végén és a 18. században a Japán Arita városban előállított porcelánok kedvelt díszítőeleme volt.

Karcolás
Nyers, mázas kerámiatárgyak felületén alkalmazott díszítő eljárás. Név, felirat, dátum rögzítésére is alkalmas

Karneválüveg
Irizáló felületű, viszonylag olcsó préselt üveg, mely lila, vörös, kék-zöld ás narancs színben készült. A kb. 1895 és 1940 között készült korai példányokat amerikai vásárokon és karneválokon díjként osztogatták. Ma is készülnek ilyen tárgyak.

Karos gyertyatartó
Dekoratív pajzs gyertyatartó karral vagy karokkal. A lényege, hogy a fényesre csiszolt felülete visszaveri a gyertya fényét.

Kék vonalkás edények
Angol, delfti jellegű polikróm kerámia. Először a 17- század végén készítették, Peremüket ferde, kék foltokból álló szegéllyel emelték ki. Jellemzőjük a naiv díszítés, az életteli, festett figurák, jelenetek.

Keményporcelán
Valódi porcelánnak is nevezik. Földpátból ás kaolinból készül. Kínában a 7. század tálán fejlesztették ki.

Keresztmerevítő
Szék vagy asztal lábait összekapcsoló, s bútor stabilitását szolgáló vízszintes léc.

Keret és betét
A legfontosabb bútorszerkezet, sima vagy díszített, többnyire négyszögletes lapokat körbefutó elemek, melyeket vízszintes átkötések merevítenek.

Köldök
Szabálytalan, körszerű nyom, amelyet az üvegfúváskor vagy formázáskor használt vaspálca hagy a munkadarab alján, amikor leválasztják róla.

Kihajtható konzol
Zsanéros konzol, ami például s Pembroke-asztalon a felhajtható lap alátámasztására szolgál.

Kettős talp
Borospohár igen stabil talprésze. Peremét visszahajtották. így itt az üvegréteg dupla olyan vastagságú lett, mint a tárgy fala.

Korongos metszés
Az üvegcsiszolás egyik technikája. Csiszolópasztával – olaj és csiszolóper keverékével – bevont, mechanikusan forgatott kő vagy fémkerékhez nyomják sz üvegtárgyat, s így vágják felületébe a mintát.

Levonóképes díszítés
A tömeggyártásban alkalmazott módszer melynek során a tárgyra rézmetszet segítségével viszik át a mintákat.

Lakk
Keleten használt bevonat. Bútorok ás dísztárgyak dekorálására használták. A „lakkfa” nedvéből készült, feltűnően fényes felületet eredményezett. Európában a 17. században lett divatos és „japánozás” néven utánozták. Az ilyen tárgyakat gyakran gyöngyház, korall vagy fémberakással gazdagították, díszítették.

Masztaba
Téglaalap alakú csonka gúla formájú, felfelé szűkülő falú síremlékek, melyeket rendszerint hieroglifákkal, domborművekkel díszítettek.

Mozaik
Színezett üveg, kő, márvány lapokat alkalmazó dekoratív technika.

Majolika
Eredetileg ónmázzal bevont kerámia. Nedvszívó, rendszerint vörösre égetett alapanyagú, fehér mázon színes festéssel díszített kerámia. Ragyogóan fényes felületű fajansz.

Marqetrie
Általában ellentétes színű fafajtákból kivágott és egymáshoz illesztett, többnyire geometriai mintájú berakás bútorokon, mely azonban más anyagokból, például sárgarézből, ónból, gyöngyházból stb…

Meander
Meg-megtörő szögletes vonalú görög szegélydísz.

Metope
Dór frízeken két „triglif” között elhelyezett négyszögletes mező, melyet sokszor dombormű ékesít.

Mozaikornamentika
A berlini Gotzkowsky-porcelánok peremén alkalmazott pikkelyes vagy virágmotívum.

Magraformálás
Az üvegkészítés korai eljárása. Szalmából és agyagból bevonatot – magot – formáltak egy fémrúdra és forró üveggel telt olvasztótégelybe mártották. Amikor a magra elég üveg rakódott, kiemelték s tégelyből, lehűtötték, a magot pedig eltávolították a megformázott tárgyból.

Máz alatti kék festés
Kerámiadíszítési eljárás. Kobaltkékkel festik a mintát a kerámiatestre, ezután mázzal vonják be és ráégetik s felületére.

Monopódium
Szék vagy asztal antik eredetű támaszték eleme, mely állatfejből és lábból áll. A klasszicizmusban kedvelték.

Necuke
Elefántcsontból faragott, zsinórra fűzött miniatűr szobor. A zsinórt az erszény bekötésére használták, és a derékra kötötték. Nagyon keresett, ritka műtárgy.

Niello
Kén és ezüst, ólom vagy réz „fekete színű” elegye, amellyel az ezüstbe vagy más fémbe bevésett mintákat töltötték ki.

Nátronüveg
Üvegfajta, amely nátrium-karbonátot tartalmaz.

Nútolás
Egyenes vonalú vagy derékszögű illesztékféle. Az egyik léc élébe középen vájatot (nútot) vágnak, s ebbe illeszkedik e másik lap kinyúló eresztéke.

Négykaréjos minta
Gótikus motívum, négylevelű lóherére hasonlít. A 19. századi neogótikus bútorok gyakori dísze.

Negyedes furnérozás
A furnérozás egyik fajtála. Két pár azonos erezetű furnérlapot helyeznek tükörszerűen a korpuszra, a így átlós elrendezésű, szép rajzolatú mintázat jön létre.

Oeil de perdrix
Sévres-i porcelántárgyak kedvelt díszítménye: fehér alapon kék vagy zöld cseppek és apró aranypöttyök.

Ólomkristály
Az üvegmasszához hozzáadott 25 százaléknyi ólom révén előállított finomabb üveg. Lásd még: Angol kristály.

Oromzat
Magas szekrények vagy épületek díszes teteje.

Oszlopfő
Az oszlopok plasztikusan kiugró, gyakran szertelenül díszes fejrésze.

Opalinüveg
Áttetsző fehér opalizáló üveg, mely csonthamu hozzáadásával készül. Fém-oxidokkal színezik.

Ormolu
Francia kifejezés mely, aranyozott bronzot jelent. „Bronz doré” néven is ismert.

Oromdisz
Háremszög alakú oromzat ókori templomokon, szentélyeken. Gyakori még a tárolóbútorok homlokzatának tetején.

Ólomüveg
Vastag, súlyos, tiszta üvegfajta, mely nagy mennyiségű ólom-oxidot tartalmaz. Elsőként George Ramescott állította elő 1676-ben a pókhálósodás kiküszöbölését célzó kísérletezése közben. Ragyogóbb fényű, mint a Cristallo, és könnyen formázható, igen alkalmas a csiszolásra.

Ónmázas kerámia
Alacsony hőfokon égetett kerámia. Ón-oxidot kevernek a tiszta mázba, s így keletkezik jellegzetes, üveges, opakfehér bevonata. Leggyekrabban a majolikák és fajansz termékek máza.

Oldalszárnyas asztal
Asztal négyszögletes, ovális vagy kerek fedőlappal és oldalsó, lehajtható pótlapokkal, amelyek zsanér segítségével mozgathatók.

Pillér
Szabályos sokszög keresztmetszetű függőleges faltámasztékként funkcionáló tartóelem. Az oszlopokhoz hasonlóan tagolhatók,- lábazatra, törzsre és fejre.

Patina
Bronz-, réz- vagy óntárgyakon rendszerint az időjárás hatására keletkező vékony elszíneződés. Maratással is el lehet érni. A valódi patina a tárgy régiségének jele.

Pietra dura
Színes kövekből kirakott, firenzei eredetű berakás asztallapokon.

Pilaszter
A falból vagy bútorból kiemelkedő függőleges architekturális elem.

Pompadúr rózsaszín
Halvány rózsaszín porcelán, melyet valószínűleg Heliot állított elő Sévres-ben.

Préselt üveg
Az 1820-as évek óta gyártott üvegfajta. A megolvadt üveget fémformába öntik, és belepréselik. Miután kihűlt, a formát szétnyitják, s a tárgyról eltávolítják az illesztésen keletkező csíkokat. A tárgy külső felülete felveszi a fémforma alakját, mintázatát.

Pontozótechnika
Üvegfelület kemény, éles eszközzel történő borzolása, melynek során apró pontokból álló mintát rajzolnak a tárgyra. Hollandiában kezdték művelni az 1620-as években.

Pókhálósodás
Az alapanyag hibás összetételéből adódó vonalak, repedések az üvegtárgy felületén. Főleg az alkáliák túlsúlya okozza, ami a tárgy széteséséhez, elporladásához is vezethet.

Palmetta
Klasszikus, legyezőszerű díszítőmotívum, a pálmafa stilizált leveleire hasonlít.

Parkettamintás interzia
A korpuszra helyezett, szabályos alakú lapocskákból parketta szerűen rakott, geometrikus felületborítás.

Pároszi porcelán
Földpáttal készült, irizálatlan, finom szemcséjű, sima felületű, selymes fényű fehér porcelán, illetve sz ebből formázott tárgy. Felülete a páreszi márványéra emlékeztet, ezért márványszobrok év büsztök utánzására használták e 19. században.

Patera
Kör vagy ovális alakú motívum, melyet akantusz levele vagy kannelúra díszít. A klasszicizmus korában kedvelték.

Pembroke asztal
Kisméretű, négy lábon álló asztal, két felhajtható lappal. Európában a 18. század közepén kezdték készíteni.

Pietra dura
Olasz kifejezés, a berakás igen költséges változata, melynél különféle, színes féldrágaköveket használnak. Itáliában a 17. század elején tökéletesítették.

Pogácsaláb
Kicsiny, kerek, lapított láb. A 17. század közepétől főleg fiókos írószekrényeken alkalmazták. A Vilmos és Mária korabeli tárolóbútorok jellegzetessége.

Pohárszék
A pohárszék a XV. századtól megtalálható bútordarab, amely alapvetoen poharak tárolására szolgáló, lábakon álló kisbútor. A pohárszék a századok folyamán megtalálható volt az otthonokban egészen a XX.századig.

Queen’s ware
Az ólommázzal bevont krémfehér kőedény technikailag tökéletesebb fajtája, melyet Josiah Wedgwood fejlesztett ki 1759-ben.

Recamier
Madame Recamier-ről elnevezett bútortípus. A kor jellegzetes fekvőbútora, mely elől esztergált, hátul pedig hajlított lábakon áll. A két rövidebb oldalán lévő támlák alacsonyak és kifelé hajlítottak.

Relief
A relief olyan szobrászati vagy iparművészeti mű, mely alacsony plasztikával emelkedik ki egy alap síkról a térbe. Anyaga lehet, kő, fém, fa, elefántcsont, agyag, műanyag.

Rayonnant stílus
Rouenban alkalmazott fajanszdíszítési mód, melyen egy bizonyos motívum számtalan változatát helyezik el sugáralakban.

Rozetta
Felülnézetből ábrázolt stilizált virág (pl. rózsa), bútorok díszítésére is alkalmazták a kötések eltakarására.

Römer pohár
Különleges német fehérboros pohár, melyet a 15. századtól kezdve készítettek, és ráolvasztott üvegcseppekkel díszítettek.

Ranftbecher
Német kifejezés. Erősen keskenyedő, vastag talpú, csiszolt hasas korsó. Gyakran átlátszó zománcfestés és aranyozás díszíti.

Reneszánsz kori
Korszak és stílus Itáliában a 14. század elejétől a 16. század végéig. Formavilágát ókori motívumok – akantusz, virágfüzér, girland felhasználása jellemezte. A stílus s 19. században ismét újjáéledt a neoreneszánsz formájában.

Részleges aranyozás
Ezüstneműn vagy bútoron alkalmazott bevonat, melynek során a tárgynak csak egy részét aranyozzák. Sajátos hatása az aranyozás és az alatta lévő anyag kontrasztjának köszönhető.

Rózsafa
Sötét, lilás-barna erezetű tömör keményfa. Elsősorban régensség státusú bútorok furnéranyaga volt, de más dísztárgyak is készültek belőle.

Szarkofág
Domborművekkel díszített, márvány, vagy kőkoporsó, melyet először az egyiptomiak, később a görögök használtak temetkezésre. Jelentése: húsemésztő.

Sgraffito
Kerámiatárgyak belekarcolt ornamentikája.

Sodronyzománc
A rekeszzománc egy fajtája. A díszítendő tárgyra lemezkéket rögzítenek, amelyre sodrott ezüstdrótból kialakított rekeszeket forrasztanak ezek közét zománccal töltik ki.

Szextáns
Csillagászati és hajózási helymeghatározásra használt szögmérő.

Szeladon
Szürkészöld mázzal bevont kerámia, melyet először Kínában állítottak elő.

Szófa
Széles, alacsony, támla nélküli kárpitozott ülőbútor, eredetileg kifelé hajló karfával, amely XV. Lajos stíluskorszaka idején egyenesre változott.

Schnelle
Magas, felfelé keskenyedő, többnyire sómázas kőedény, amelyet a 16. században a Rajna-vidéken állítottak elő. Gyakran függőleges képmezők tagolják, és dombormíves bibliai vagy mitológiai tárgyú jelenetek díszítik.

Savmaratás
Díszítési technika, melynek során különböző savakkal maratják a mintát a fém- vagy üvegtárgy felületére. Üvegtárgyaknát az eljárás során a tárgy felületét hidrogén-fluoriddal maratják, így rajzolódik ki rajta a kívánt minta.

Szelelölyuk
Kisebb nyílás a kerámiafigura vagy büszt alján vagy hátoldalán. A kiégetéskor ezen át távozik a levegő, így nem robban szét a tárgy.

Szeladon
Félig áttetsző, jellegzetes, kékeszöld máz, a kínai kőcserép bevonata. A legszebbek a Szung-dinasztia idején (1960—1279) készültek. Később használata általánossá vált a kínai kerámiákon, s a 13. századig s legjellegzetesebb mázfajták közé tartozott.

Szekreter
Kis írószekrény lehajtható előlapja írófelületként használható. Rejtett rekeszei is vannak.

Szan-caj
Kínai háromszínű cserépedények, melyek először a Tang-korban (618—907) készültek vastag, zöld és barna ólommáz bevonattal. A harmadik színt e krémszínű kerámia alapteste adta.

Szamárhátiv
Enyhén hajló, kettős „S” alakú. építészetben, bútor készítésben egyaránt előforduló, ívelt alakzat.

Szalagdíszímény
Faragott díszítés, laza masnikkal hullámzó szalagra emlékeztet. Gyakori a székhátak keretein. Elsősorban Thomas Chippendale munkáira jellemző.

Szalagdísz
Szegélyt képező keskeny intarziacsíkok. Az egyenes szalagot szálmentében, a keresztszalagot derékszögben, a toll- vagy halszálka-szalag esetében a szálirányt – 45 fokos szögben – átlósan metszik. Gyakran két, ellentétes irányban futó tollszalag-sort helyeznek el egymással szembe. Asztallapokon, fiókok előlapján furnérbetétként alkalmazzák.

Szacuma kerámia
19. századi japán cserépedények. Jellemzőjük a színes zománcfestés, a finoman repedezett máz és e gazdag aranyozás.

Szablyaláb
Szablya alakú bútorláb. Az ókori görög székhez, a kliszmoszéhoz hasonlóan, kissé kifelé hajlik. Főleg régensség kori és szövetségi stílusú székek és szófák jellemző eleme.

Su
Kínai szimbólum. Jó szerencsét, hosszú életet, boldogságot és gazdagságot jelent.

Sterlingezüst
A legalább 92,5 % színezüstöt tartalmazó brit ezüstötvözetek neve.

Stein
Német kifejezés, a henger alakú kőcserép söröskupa elnevezése, mely egy füllel ás csuklópántos fedővel, oldalán többnyire domborműves díszítéssel készült.

Schwarzlot – fekete ólom
Német kifejezés, elsősorban a német Hausmalerek üveg, fajansz és porcelán munkáin gyakori díszítő eljárást, fekete festésfajtát jelent.

Sómáz
Többnyire kőedények csillogó mázas, vékony nátronüveg-bevonat. A tárgy égetése közben sót szórnak a kemencébe. Jellegzetesen likacsos, gödrös felületet képez.

Sheffield-lemez
Összeforrasztott ezüst- és rézlemezekből hengereit, ezüstnek látszó tárgyak előállítására alkalmas alapanyag. Az eljárást Thomas Boulsover dolgozta ki az 1740-es években. A 18. század második és a 19. század első felében sz olcsóbb, sorozatban gyártott, un. Sheffíeldezustok előállításához használták.

Támpillér
A támpillérek a gótikus katedrálisok oldalfalait megerősítő falak, melyek a támívek segítségével vezetik le az épület falaira nehezedőnyomást.

Tojáslécdíszítés
Függőleges hornyolással váltakozó ovális sor- minta épületek és bútorok timpanon- vagy oromdísze alatt.

Terra sigillata
Fényes felületű, domború díszítésű antik vörös kerámia.

Toft edény
Angol kerámiafajta vörös agyagból, melyet a staffordshire-i Toft család állított elé a 17. században.

Tűzaranyozás
Egészségre ártalmas eljárás, melynek során arany és higany keverékét viszik fel fém- vagy kerámiatárgyra. Melegítéskor a higany elpárolog, s az arany polírozható rétegben marad vissza a felületen.

Tört vonalú holokzat
A tagolt homlokzatú bútor elejét egy középső, függőleges tagozat töri meg, mely kissé kiugrik a szélső elemek síkjából. Főleg a 18. században — kabinet és könyvszekrények. Komódok jellemzője.

Tou-caj
Kínai kifejezés jelentése: összeillő színek, a 15. században Kínában bevezetett díszítési eljárás.

Tojássor
Ókori díszítmény – ökörszemes mintának is nevezik. Főleg klasszicista stílusú lámpa, üveg vagy kerámiatárgyak, illetve bútorok díszítésére alkalmazták.

Tiefschnitt
Német kifejezés, a gravírozás megfelelője. A mintát kerékkel köszörülik, mélyítik az üvegtárgy felületébe. Relief hatású díszítményt eredményez, amelynek alapja a legkülső sík.

Tejüveg
Átlátszatlan, opakfehér üveget jelent, melyet a 14. század közepétől Velencében készítettek. Színezéséhez csonthamut vagy ón-oxidot, olykor antimont vagy cinket adagoltak a masszába.

Tárolóbútorok
Bútortípus – ládák, útiládák, fiókos, ruhás kabinetszekrények, vitrinek, edény és könyvszekrények összefoglaló neve.

Teaszűró kanál
Kanál, áttört díszítésű fejjel. Ezzel szűrték le a tealevelet a csészébe töltött teáról.

Támlazáró léc
A székhát legfelső, vízszintes léctagja.

Üveghuta
Az üvegmassza nyersanyagainak megolvasztására szolgáló kohó (eredetileg német) elnevezése.

Uránüveg
Zöldes, opálos üveg. Színét a bekevert urán származékkal értékel. Először Csehországban, a 19. században állították elő.

Üvegcsepp
Dekoratív üvegdarab üvegtárgyak szárának vagy falának díszítésére. A felltetre tapasztják, azután pecsételéssel formálták.

Vitrincsésze
Csésze,többnyire egy füllel, melyet kiváló minőségű festett díszítés ás aranyozás jellemez. Elsősorban vitrinbe, azaz dísztárgynak és nem hétköznapi használatra készült. Leginkább a 18.

Vésés vagy gravírozás
Fém- vagy üvegdíszítési eljárás, melynek során a felületbe keskeny barázdákat metszenek.

Vazelinüveg
Az alapanyagokhoz kis mennyiségben uránt kevernek, ami sárgászöld vagy zöldessárga színt és zsíros, vazelin szerű felületet eredményez. Először Csehországban készült, az 1830-es években.

Verre de fougere
Korai zöld Káliüveg. Franciaországban a római kor után állították elő. Az alkáli összetevőket elégetett páfrány hamuzsírjából nyerték.

Vu-caj
Öt színből álló kínai paletta.

Waldglas – erdei üveg
Német kifejezés. Zöldes árnyalatot mutat ott, ahová anyagába csatakosító égetett fa vagy saspáfrány hamuja került. A középkor óta ismert.

Zwischengoldglas – „szendvics-aranyüveg”
Német kifejezés. A cseh üveg gyártásban a 18. század derekán alkalmazott díszítőeljárást jelenti.