Jelentkezzen be a hirdetés feladáshoz

A Seuso kincsek

Seuso kincsek

A régi tárgyak gyűjtése maga is művészet és igen sok ismeret megszerzésére ad alkalmat. Ez a tudás nemcsak magukra a műtárgyakra vonatkozik, hanem kiterjed megszerzésük módjára és karbantartásukra is. Sajnálatos módon az antik tárgyak és régiségek értékének megbecsüléséhez nincs biztos iránytű, de tapasztalat és tudás révén tájékozottá válhatunk.

A Ming porcelán

A Ming porcelán

Órák gyűjtése


regi-orak.jpg

Az óra tömeggyártásához szükséges első lépéseket az amerikaiak tették meg. Az 1840-es években már tömegével exportálták Európába az olcsó Órákat, s emiatt az angol óragyártók legtöbbje tönkrement. Dél-Németországnak és Svájcnak azonban sikerült túlélnie a dömpinget azzal, hogy Ők is átálltak a tömegtermelésre. Egészen 1960-ig Svájc állt az óraipar élén, ekkor azonban a japánok árasztották el a világot olcsó óráikkal.

A mechanikus óra története egészen az ókorig nyúlik vissza már ekkor készültek olyan vízórák, amelyek komoly mechanikus szerkezeteket is tartalmaztak, voltak zenélő, táncoló szobrocskákat mozgató stb. órák. De maga az idő mérésére még nem alakultak ki az óraszerkezet egyenletes lefutását lehetővé tevő gátszerkezetek. Vannak bizonyos jelek, emlékek arra, hogy a kora középkori Kínában jóval Európát megelőzően megjelent valamiféle mechanikus óra, de az első ezredforduló utáni fokozatos konfuciánus befelé fordulással Kína lassan elfelejtette a már elért technikai vívmányait is. Ezért az óra kifejlődését nyomon követni az európai kultúrkörben lehet.

Mechanikus órák
Azt nem tudjuk, mikor szerkesztették meg az első mechanikus órát, de az biztos, hogy Európában a 14. században már készültek ilyenek. Ezek valószínűleg Észak-Itáliából érkeztek. Temploinokba és kolostorokba kerültek, és súlyok hajtották őket. A kolostorokban arra kellettek, hogy jelezzék a közös irnádkozások idejét. Az Óra korai germán neve az ónémet vagy flamand klockéból ered, ami viszont a harangot jelentő francia cioche-ból származik. Ez arra utal, hogy a harangot azért szólaltatták meg a szerzetesek, hogy közös imádkozásra hívják társaikat (még az éjszaka közepén is).

Nem sokkal ezután a leggazdagabbak otthonaiban megjelentek előbb a fal mellé állított, majd a falra szerelt, illetve az úgynevezett asztali órák. Ezeknél a korai óráknál a mozgás egyforma periódusokra osztása nem volt teljesen pontos, hiszen csak primitív, gátkerekes (az angol órák) vagy foliot-s (a kontinentális órák) szabályozó szerkezettel voltak elllátva, ami a későbbi inga előfutára volt. A toronyórákat egy napórával kapcsolták össze, az otthoni órákat pedig a toronyóra ütéseihez igazították.
Az első órások bejárták egész Európát, de ahogy nőtt irántuk a kereslet, letelepedtek egy-egy városban, például Nürnbergben vagy Augsburgban, ahol már a 16. század közepén megalakították a céheiket. A német asztali órák az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan egyre általánosabb tartozékai lettek az otthonoknak, és szerencsére sok 16. századi óra maradt az utókorra.

Órák gyűjtése
A finom szerkezetű, míves megmunkálású órák megfelelő tárolása nem mindig könnyű feladat. A fából készült óra- szekrények esetében problémát okozhat a túl magas hőmérséklet, különösen az intarziás daraboknál. Az ideális páratartalom 60-70 százalék. A rugós szerkezeteknek nem tesz jót a hőmérséklet-ingadozás. A szerkezeteket időnként ki kell tisztítani, ezt a feladatot - csakúgy, mint bármilyen javítást — kizárólag jól felkészült, nagy gyakorlattal rendelkező mesterre bízzuk.

A sok esetben egészen kis méretű, könnyen szállítható órák általában nagy értéket képviselnek, ezért nagyon fontos, hogy készüljön róluk fényképes dokumentáció.

Kormeghatározás
A régi órák elkészítésének időpontját legbiztosabban az óraszerkezet vizsgálata alapján határozhatjuk meg. A probléma abból adódik, hogy ezek a gyakran száz, százötven évesnél is idősebb darabok csak ritkán vannak teljes egészében eredeti állapotukban. A hosszú évek alatt többször is cseréltek gazdát, és az új tulajdonosok minden bizonnyal többször is javíttatták, "modernizálták" a szerkezetet, egyes részeit újabbra cserélték. Nem elég tehát, ha az óramű sajátosságait vizsgáljuk, mert elég nagy a tévedés lehetősége. Mindenképpen szükséges az óraház vagy tok stílusfejlődésének ismerete is. Ilyen szempontból különös nehézséget jelent - gyakran még a szakemberek számára is — a 17-18. századi darabok megkülönböztetése a 19. századi historizáló stílusú daraboktól.

Az óra történetének legfontosabb állomásai
I.e. 3000: az első napóra megjelenése a sumer birodalomban
I. e. 1300: az első híradás a vízzel működtetett egyiptomi idŐmérökről
1500: az első kerekes gátszerkezetek. Az első olyan órák a városházákon és templomtornyokon, amelyek ütésekkel jelezték az időt
1300—1350: a jómódúak otthonaiban egyre divatosabbá válnak a fémtokos órák
1425: az első, Flandriából vagy Burgundiából származó rugós órák
1500: széles körben kezdik használni a kiegyenlítő csigát, az ütőszerkezetet és a portícusokat
1500—1550: Nürnbergben olyan óraszerkezetet fejlesztenek ki, amely az aszimmetrikus kanalas gátszerkezettel korrigálni tudja a tehetetlenségi nyomaték hatását 1657—1658: Christiaan Huygens feltalálja az ingát
1670: William Clement feltalálja a horgonyos gátszerkezetet
1755: Thomas Mudge kifejleszti az órabillegöt
1800: Abraham-Louis Breguet sok tekintetben tökéletesíti a zsebórák szerkezetét
1841: Alexander Bam szabadalmaztatja az elektromos óra elvét

Az oldal támogatója: http://www.dugulaselharitas.net/technologiak.html

Hírdetések

Régi órák gyűjtése

Régi órák gyűjtése

Régiség lexikon

Régiség lexikon