Jelentkezzen be a hirdetés feladáshoz

A Seuso kincsek

Seuso kincsek

A régi tárgyak gyűjtése maga is művészet és igen sok ismeret megszerzésére ad alkalmat. Ez a tudás nemcsak magukra a műtárgyakra vonatkozik, hanem kiterjed megszerzésük módjára és karbantartásukra is. Sajnálatos módon az antik tárgyak és régiségek értékének megbecsüléséhez nincs biztos iránytű, de tapasztalat és tudás révén tájékozottá válhatunk.

Chippendale bútorok

Chippendale bútorok

A Ming porcelán


ming-porcelan-1.jpg

A porcelán a keramikák legnemesebb és egyben legkeményebb anyaga, kínai találmány, kvarc, kaolin és földpát keverékből előállított fehér masszából készül.

Törésfelülete: fehér, fénylő, kagylós. Erről kapta nevét is, hiszen a porcelán neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs.

 

A Ming név sokak számára egyet jelent a finom kínai porcelánnal. A 14. század végén a Ming császárok támogatták a porcelángyártást, rendszeresen ellenőrizték a mintákat, s jóváhagyták az uralkodói jelzések alkalmazását az egyes tárgyakon. A császárok érdeklődése hatékonyan hatott Csingtöcsen fazekasaira, akik tovább finomították a felhasznált anyagot, és kifinomult mintákat alkottak.

A Ming porcelán formája különösen ügyes kézre vall, minden darab egyedi. A korai munkák jellemzője a gondosan festett, arányos és szellős virág minta, ám az alakos ábrázolás ritka. A kb. 1520-tál bekövetkezett minőségromlást a Ming udvar megnőtt kereslete okozta. A század későbbi szakaszában még több porcelánt igényeltek az exportkereskedelem kielégítésére.

A csingtöcseni császári gyár felvirágzása a Ming-dinasztia idején kezdődött (1368-1643). A régi Szung-gyár elvesztette jelentőségét, és a Loeng-Csuanban létesült szeladongyárat a tengerparti Csu-Csuba költöztették, ez sokkal kényelmesebb volt az export szempontjából.
A Ming-dinasztia porcelánjai igen sokfélék. E kerámiák exportja a 17. században megnőtt, ami tömegtermeléshez vezetett, és kifejlesztette a készséget az európai, majd a kelet-indiai vásárlók ízlésének elfogadására. A porcelánkészítés korszakait a készítés idején uralkodó császári dinasztiáról nevezték el. Ez könnyebb volt a Ming-császárok idején, mivel akkor a porcelánba bele kellett ütni a jegyet. Eleinte a jegy négy karakterből állt. 1426 után efölé került a dinasztia jegye is. Sajnos a korai jegyeket gyakran másolják, így azok nem mindig jelzik megbízhatóan a kort és a minőséget. Ezért szükséges egy-egy darab megítélése esetén főleg a stílusára és a jelenlegi állapotára támaszkodni.

A Ming-dinasztia idején a porcelántermelés első virágkora Kszuande császárhoz (1426-1435): köthető: ő a porcelánt két további jellegzetességgel gazdagította: kitűnő kék és vörös máz alatti festés került rájuk. A korai Ming kék festés enyhén szürkés árnyalatú. A Perzsiába küldött darabokon gyakran sötétebb árnyalatot alkalmaztak. A második virágkor Csenghua császárhoz (1465-1487) kapcsolódik. Ebben az időben nagyon finom csészék és edények készültek madár-, virág- és bogárábrázolásokkal díszítve, zománcszínekkel fehér alapon. Ez idő tájt kezdtek a sárga alappal is kísérletezni.

Később a festett mintákat illetően megnőtt az iszlám vásárlók befolyása. A buddhizmussal szembehelyezkedő Jiaking császár idején (1522-1566) a porcelántárgyakat olyan taoista motívumokkal és alakokkal díszítették, mint a gémek, nyírfák, fenyőfák és a teknős- békák. Nagyméretű sötétkék asztali edények és vázák jellemzőek erre a periódusra. Jiaking utódának uralkodása alatt ez a szín hamarosan halványabb kékre változik.

A Ming-dinasztia (1368-1644) kedvelt kerámiái között a változatos díszítéstechnikával készült porcelánedények a legnevezetesebbek. A kínai császári ház szertartási kerámiáit az egyszínmázas vagy máz alatti vörössel festett darabok jellemezték a 15. század végéig. A kisméretű, használati tárgynak szánt, főként étkezési kerámiaként használt edények között viszont számos kék-fehér porcelán található. A Ming-kor második felében kezdték készíteni azokat a kerámiákat, melyek máza alá csak a kobalt-oxiddal festett mintarészeket festették fel. A tárgyak második égetése után máz feletti festésként színes zománcfestékekkel tették befejezetté a mintát, viszont már kontúrok nélkül, szabadon festették meg a színes mintarészeket.

 

Megbízható jelek a korai Ming porcelánok beazonosításához:

1. A vastag máz összegyűlése miatt keletkező zöldes-kék gyűrű, valamint a talpperem mázatlan peremén levő vörösesbarna karima. Ezeket az elváltozásokat az anyagban lévő vas oxidációja okozza a kiégetéskor.

2. Jellegzetes feketés pettyesedés a talpperem oldalán ezt is a nagyobb kobalt szemcsék okozták.

3.A Az uralkodói évjelzetek a porcelán tárgyakon, ezt a 15. század idején rendszeresítették. E korszak Ming jelei majdnem mindig elmosódottak, ugyanis a vékony máz, apró buborékokkal telt meg.

4.A lendületes ecsetkezelés, a kiegyensúlyozott
arányokat mutató vonalvezetés.

Régi órák gyűjtése

Régi órák gyűjtése

Hírdetések

A Ming porcelán

A Ming porcelán

Régiség lexikon

Régiség lexikon