Jelentkezzen be a hirdetés feladáshoz

A Seuso kincsek

Seuso kincsek

A régi tárgyak gyűjtése maga is művészet és igen sok ismeret megszerzésére ad alkalmat. Ez a tudás nemcsak magukra a műtárgyakra vonatkozik, hanem kiterjed megszerzésük módjára és karbantartásukra is. Sajnálatos módon az antik tárgyak és régiségek értékének megbecsüléséhez nincs biztos iránytű, de tapasztalat és tudás révén tájékozottá válhatunk.

A Ming porcelán

A Ming porcelán

A Ming porcelán


ming-porcelan-1.jpg

A porcelán a keramikák legnemesebb és egyben legkeményebb anyaga, kínai találmány, kvarc, kaolin és földpát keverékből előállított fehér masszából készül.

Törésfelülete: fehér, fénylő, kagylós. Erről kapta nevét is, hiszen a porcelán neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs.

 

A Ming név sokak számára egyet jelent a finom kínai porcelánnal. A 14. század végén a Ming császárok támogatták a porcelángyártást, rendszeresen ellenőrizték a mintákat, s jóváhagyták az uralkodói jelzések alkalmazását az egyes tárgyakon. A császárok érdeklődése hatékonyan hatott Csingtöcsen fazekasaira, akik tovább finomították a felhasznált anyagot, és kifinomult mintákat alkottak.

A Ming porcelán formája különösen ügyes kézre vall, minden darab egyedi. A korai munkák jellemzője a gondosan festett, arányos és szellős virág minta, ám az alakos ábrázolás ritka. A kb. 1520-tál bekövetkezett minőségromlást a Ming udvar megnőtt kereslete okozta. A század későbbi szakaszában még több porcelánt igényeltek az exportkereskedelem kielégítésére.

A csingtöcseni császári gyár felvirágzása a Ming-dinasztia idején kezdődött (1368-1643). A régi Szung-gyár elvesztette jelentőségét, és a Loeng-Csuanban létesült szeladongyárat a tengerparti Csu-Csuba költöztették, ez sokkal kényelmesebb volt az export szempontjából.
A Ming-dinasztia porcelánjai igen sokfélék. E kerámiák exportja a 17. században megnőtt, ami tömegtermeléshez vezetett, és kifejlesztette a készséget az európai, majd a kelet-indiai vásárlók ízlésének elfogadására. A porcelánkészítés korszakait a készítés idején uralkodó császári dinasztiáról nevezték el. Ez könnyebb volt a Ming-császárok idején, mivel akkor a porcelánba bele kellett ütni a jegyet. Eleinte a jegy négy karakterből állt. 1426 után efölé került a dinasztia jegye is. Sajnos a korai jegyeket gyakran másolják, így azok nem mindig jelzik megbízhatóan a kort és a minőséget. Ezért szükséges egy-egy darab megítélése esetén főleg a stílusára és a jelenlegi állapotára támaszkodni.

A Ming-dinasztia idején a porcelántermelés első virágkora Kszuande császárhoz (1426-1435): köthető: ő a porcelánt két további jellegzetességgel gazdagította: kitűnő kék és vörös máz alatti festés került rájuk. A korai Ming kék festés enyhén szürkés árnyalatú. A Perzsiába küldött darabokon gyakran sötétebb árnyalatot alkalmaztak. A második virágkor Csenghua császárhoz (1465-1487) kapcsolódik. Ebben az időben nagyon finom csészék és edények készültek madár-, virág- és bogárábrázolásokkal díszítve, zománcszínekkel fehér alapon. Ez idő tájt kezdtek a sárga alappal is kísérletezni.

Később a festett mintákat illetően megnőtt az iszlám vásárlók befolyása. A buddhizmussal szembehelyezkedő Jiaking császár idején (1522-1566) a porcelántárgyakat olyan taoista motívumokkal és alakokkal díszítették, mint a gémek, nyírfák, fenyőfák és a teknős- békák. Nagyméretű sötétkék asztali edények és vázák jellemzőek erre a periódusra. Jiaking utódának uralkodása alatt ez a szín hamarosan halványabb kékre változik.

A Ming-dinasztia (1368-1644) kedvelt kerámiái között a változatos díszítéstechnikával készült porcelánedények a legnevezetesebbek. A kínai császári ház szertartási kerámiáit az egyszínmázas vagy máz alatti vörössel festett darabok jellemezték a 15. század végéig. A kisméretű, használati tárgynak szánt, főként étkezési kerámiaként használt edények között viszont számos kék-fehér porcelán található. A Ming-kor második felében kezdték készíteni azokat a kerámiákat, melyek máza alá csak a kobalt-oxiddal festett mintarészeket festették fel. A tárgyak második égetése után máz feletti festésként színes zománcfestékekkel tették befejezetté a mintát, viszont már kontúrok nélkül, szabadon festették meg a színes mintarészeket.

 

Megbízható jelek a korai Ming porcelánok beazonosításához:

1. A vastag máz összegyűlése miatt keletkező zöldes-kék gyűrű, valamint a talpperem mázatlan peremén levő vörösesbarna karima. Ezeket az elváltozásokat az anyagban lévő vas oxidációja okozza a kiégetéskor.

2. Jellegzetes feketés pettyesedés a talpperem oldalán ezt is a nagyobb kobalt szemcsék okozták.

3.A Az uralkodói évjelzetek a porcelán tárgyakon, ezt a 15. század idején rendszeresítették. E korszak Ming jelei majdnem mindig elmosódottak, ugyanis a vékony máz, apró buborékokkal telt meg.

4.A lendületes ecsetkezelés, a kiegyensúlyozott
arányokat mutató vonalvezetés.

Hírdetések

Régi órák gyűjtése

Régi órák gyűjtése

Régiség lexikon

Régiség lexikon