Jelentkezzen be a hirdetés feladáshoz

A Seuso kincsek

Seuso kincsek

A régi tárgyak gyűjtése maga is művészet és igen sok ismeret megszerzésére ad alkalmat. Ez a tudás nemcsak magukra a műtárgyakra vonatkozik, hanem kiterjed megszerzésük módjára és karbantartásukra is. Sajnálatos módon az antik tárgyak és régiségek értékének megbecsüléséhez nincs biztos iránytű, de tapasztalat és tudás révén tájékozottá válhatunk.

A Ming porcelán

A Ming porcelán

A bronz



A bronz vörösréz és ón ötvözete. Az első fémek közé tartozik, amit a kőkorszakot követően használt az emberiség: szerszámokat és más eszközöket - szekercéket, késeket, talán ekéket, rituális tárgyakat, edényeket, ékszereket, kardokat — készítettek belőle. A bronzot öntéssel vagy kovácsolással lehet formázni. Meglehetősen drága fém, mert mind a két nyersanyag ritka. A bronzkorszak kezdete az i.e. 3. évezredre tehető; színhelye az Égei-tenger környéke és a közeli ázsiai területek. Az i.e. 2. évezredben terjedt át Európa középső, majd nyugati régióira. Afrikában nem volt bronzkorszak. Noha egyes vidékeken tovább tartott a bronzeszközök használata, i.e. 800 körül a bronzkorszak általában befejeződött. A bronz szinte minden tulajdonságában előnyösebb a színvasnál. Ellenállóbb a korrózióval szemben és alacsonyabb hőfokon formálható, alkotó elemeinek viszonylagos ritkasága folytán azonban a bronztárgyak mindvégig drágák, afféle luxuscikkek maradtak.

A bronzötvözet összetételének aránya attól függött, hogy milyen célra szánták a belőle készített eszközt. Az ágyúkat például 90 százalék rézből és 10 százalék ónból öntötték. Harangok esetében az arány nagyjából 75:25. Egészen más az összetétele a bronzszobroknak, melyekhez a réz és az ón mellett ólmot is használnak. A 20. században azonban sok szobrot már plasztikból öntöttek. A 19. században viszont a mellszobrok főleg cinkből készültek, amit vékony réteg bronzzal vontak be. E bronzutánzatok némelyike annyira valódinak látszik, hogy akként is adják el. Ezért nem árt ellenőrizni, hogy a szóban forgó tárgy valóban bronzból van-e.

A plasztik azzal árulja el magát, hogy ha megkopogtatjuk, egészen más hangot ad, mint a bronz, amellett sokkal könnyebb annál (sokszor súlyt helyeznek a belsejébe, hogy ne lehessen rájönni a csalafintaságra). A cink viszont ott, ahol a bronz fedőréteg lekopott, ezüstös színű.
A bronzot óvatosan kell tisztogatni, nehogy megsértsük a patináját. A patina a bronzon, rézen és ónon a levegővel való érintkezés és az éghajlat hatására keletkezik. Tudni kell azonban, hogy maró anyagokkal mesterségesen is előállítható; Így az újabb bronztárgyak is patinát kaphatnak. Sok régebbi bronztárggyal is elvégezték ezt a műveletet, nyomban az elkészítésük után. A valódi patina a régiség jele, és közvetlenül befolyásolja a műtárgy értékét és minőségét. A mesterséges patina színben eltérhet a valóditól. A sérült patina helyreállítása szakképzett restaurátor dolga.

Az olyan bronztárgyat, amelyet sokáig nem tisztítottak meg, először langyos, szappanos vízzel kell lemosni. Soha ne használjunk tisztítószert, se fémgyapotot, mert azokkal megsérthetjük a patinát. Tisztításhoz használhatunk terpentint is. Öntsük le a tárgyat tiszta terpentinnel, majd puha fehér ronggyal törölgessük át. A bronz megóvásának jó eszköze a méh-viasz, amelyhez 5 százalék karnaubaviaszt kell hozzáadni.

A buborékokat vagy zöld foltokat a levegő klórgázai okozzák, amelyek megtámadják az ötvözet réztartalmát. Kisebb károsodott részeket a vegyianyag boltokban kapható 10 százalékos ecetsavval tüntethetünk el. Csöppentsük rá az oldatot a sérült helyre, és hagyjuk rajta, hogy a sav elvégezhesse a munkáját. Ezután puha kefével dörgöljük át a kezelt helyet (a kemény megsértené a patinát). Komolyabb baj esetén vegyük igénybe szakember segítségét.
A bronzszerelvények és veretek francia elnevezése: ormoulu. Gyakran alkalmazzák bútorokon, és az öntést és vésést követően bearanyozzák. Ugyanezt az anyagot alkalmazzák órák és más tárgyak szerelvényeiként. A bútorokról az aranyozott bronzot megtisztítás előtt mindig le kell szerelni. Ehhez rendszerint elég néhány csavar vagy szög kihúzása. De vigyázzunk, nehogy megsértsük a bútor felületét! Ezt elkerülendő, a szögek kihúzása előtt vékony pengéjű késsel emeljük meg egy kicsit a veretet. Gyakran károsodik az aranyozás. Legjobb azonban úgy hagyni, ahogy van. A régi bútor sokszor jobban mutat, ha az aranyozás alól itt-ott kikandikál némi bronz.

A bronz aranyozását elektrolízissel is vissza lehet állítani, de az eredmény gyakran túlságosan újnak, harsánynak látszhat. Sosem szabad egy régi tárgynak csak egy részét megújítani, mert csorbát szenved az egész harmóniája, és még jobban szembetűnik az esetleges többi hiba.

A bronzveretet vízzel kell tisztítani, amelybe egy kis szalmiákszeszt csöppentünk. Jó szerszám a körömkefe, sőt olykor a fogkefe. De mert a szalmiákszesz nyomot hagy az aranyozáson, a tisztítás után azonnal bő vízzel le kell öblíteni. A szalmiákszesz foltját később már nem lehet eltüntetni.

A kereskedelemben beszerezhetők speciális tisztítószerek, de magunk is készíthetünk ilyet, ha 1 liter vízhez 75 gramm szódabikarbónát, vagy akár sütőport adagolunk.
Az aranyozott bronzvereteket óvatosan fel lehet újítani 2 százalékos salétromoldattal. Ezt azonban azonnal le kell öblíteni, és egyébként is nagyon óvatosan kell bánni vele, mert még az ilyen híg oldat is rendkívül agresszív.
Az aranyozott bronzvereteket néha be is lakkozzák. Ezt legkönnyebben amilacetáttal vagy acetonnal távolíthatjuk el, ami azonban nem megy gyorsan. Mindkét anyag káros az egészségre, ezért tanácsos jól szellőztethető helyen dolgozni vele.

Hírdetések

Régi órák gyűjtése

Régi órák gyűjtése

Régiség lexikon

Régiség lexikon