Babákat régen a legkülönfélébb anyagokból készítettek, sőt előfordul, hogy ugyanaz a baba is többféle anyagból készült. A fej, a kezek és a lábak sokszor kerámiából készültek, maga a test pedig textil- anyagból. A kerámiababák anyaga legtöbbször mázas cserép vagy porcelán. Néha azonban mázatlan porcelánt (biszkvitet) használtak hozzá, ami a fehér márványra emlékeztet.

A bronz vörösréz és ón ötvözete. Az első fémek közé tartozik, amit a kőkorszakot követően használt az emberiség: szerszámokat és más eszközöket - szekercéket, késeket, talán ekéket, rituális tárgyakat, edényeket, ékszereket, kardokat — készítettek belőle. A bronzot öntéssel vagy kovácsolással lehet formázni. Meglehetősen drága fém, mert mind a két nyersanyag ritka. A bronzkorszak kezdete az i.e. 3. évezredre tehető; színhelye az Égei-tenger környéke és a közeli ázsiai területek. Az i.e. 2. évezredben terjedt át Európa középső, majd nyugati régióira. Afrikában nem volt bronzkorszak.

A porcelán a keramikák legnemesebb és egyben legkeményebb anyaga, kínai találmány, kvarc, kaolin és földpát keverékből előállított fehér masszából készül.

Törésfelülete: fehér, fénylő, kagylós. Erről kapta nevét is, hiszen a porcelán neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs.