Függőlegesen és egymással párhuzamosan futó homorú vájatok oszlopon vagy más felületen. Asztallábakon ás székeken is gyakori.

Kettős görbületű bútorláb, mely a térdnél kifelé, a lábfej fölött befelé hajlik, - állítólag egy kecske hátsó lábát formázza. Karomban, csigában, patában vagy golyós állatmancslábban végződhet. A 17. század végétől alkalmazzák székeken és asztalokon.

Szék vagy asztal antik eredetű támaszték eleme, mely állatfejből és lábból áll. A klasszicizmusban kedvelték.

A székhát legfelső, vízszintes léctagja.

18. századi, francia kerek háttámlájú heverőszék.

Párhuzamosan egymás mellett futó, domború minta, az ókori oszlopokra vezethető vissza. Szék és asztallábakon is gyakran előfordul. Homorú megfelelője a hornyolás.

Francia füles fotel, vagy hasonló, széles és mélyülésű szék keret, kárpitozott háttal, nádazott vagy kárpitozott oldallal.

Svéd orvos, az utóbbi években a széktámla vonalát az anatómiai követelményeknek megfelelően megreformálta.