ELADÓ egy gyönyörű, limitált darabszámban készült, Hollóházi porcelánhegedű, ami a néhai, zseniális Szász Endre festő- és grafikusművésznek kezemunkája! (Nem sablon-tucatmunka!)

Örök értékű darab, mely egyedi, igényes és elegáns ajándék lehet! Ugyanakkor befektetésnek is kiváló műkincs! Ezt a hibátlan szépséget most szinte értéke alatt kínálom eladásra!

A porcelánhegedű kifogástalan állapotban van! Az árba belefoglaltatik a hegedűt óvó, vörös bársonnyal bevont, selyemmel bélelt fa-díszdoboz!

Mérete: 66 cm. (talp nélkül)

Irányár: 410.000HUF

Babákat régen a legkülönfélébb anyagokból készítettek, sőt előfordul, hogy ugyanaz a baba is többféle anyagból készült. A fej, a kezek és a lábak sokszor kerámiából készültek, maga a test pedig textil- anyagból. A kerámiababák anyaga legtöbbször mázas cserép vagy porcelán. Néha azonban mázatlan porcelánt (biszkvitet) használtak hozzá, ami a fehér márványra emlékeztet.

A porcelán a keramikák legnemesebb és egyben legkeményebb anyaga, kínai találmány, kvarc, kaolin és földpát keverékből előállított fehér masszából készül.

Törésfelülete: fehér, fénylő, kagylós. Erről kapta nevét is, hiszen a porcelán neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs.

Valódi porcelánnak is nevezik. Földpátból ás kaolinból készül. Kínában a 7. század tálán fejlesztették ki.

Jellegzetes volutaminta. Szegélydísz, mely a kínai szőlőinda-motívumra vezethető vissza. A 17. század végén és a 18. században a Japán Arita városban előállított porcelánok kedvelt díszítőeleme volt.

Az első porcelánokat a 7. századtól fejlesztették ki Kínában, ahol kaolin és földpát kombinálásával
olyan erős, fehér, áttetsző anyagot állítottak elő, amely könnyedén formázható, festhető és véshető is.

A 16. századtól kezdve a kelet-kínai Csingtöcsen lépett elő az innen nagy mennyiségben exportált porcelánok fő gyártási központjává.

A kerámiagyűjtők a sors kegyeltjei, mivel — különösen a 17. század óta — a kerámia használati és dísztárgyak választéka sokkal gazdagabb, mint a régiségek bármely más műfajban. Emellett bőséges emlékanyag maradt fenn az ókori Kína, Egyiptom, Görögország és Róma idejéből is. Stílus és forma tekintetében a kerámiák rendkívül változatos összképet mutatnak, amit tovább árnyal díszítési eljárásaik sokfélesége. Az egyes darabok, különösen az újabb keletűek azonosításához főleg a gyártó és a mintakészítő jelzései, a gyárak katalógusai, valamint a mintakönyvek adnak támpontot.

Japán porcelánfajta és díszítési stílus. Nevét a Japán Arita vidékén működő fazekas családokról kapta. A tárgyak jellemzője sz aszimmetrikus rajzú, visszafogott dekoráció; palettájukon s vasvörös, az égszínkék, a türkizzöld, a sárga, s padlizsánlila, az arany és a fekete szerepel. A stílust a 18. században több európai gyár utánozta.