Nyers, mázas kerámiatárgyak felületén alkalmazott díszítő eljárás. Név, felirat, dátum rögzítésére is alkalmas

A kerámiagyűjtők a sors kegyeltjei, mivel — különösen a 17. század óta — a kerámia használati és dísztárgyak választéka sokkal gazdagabb, mint a régiségek bármely más műfajban. Emellett bőséges emlékanyag maradt fenn az ókori Kína, Egyiptom, Görögország és Róma idejéből is. Stílus és forma tekintetében a kerámiák rendkívül változatos összképet mutatnak, amit tovább árnyal díszítési eljárásaik sokfélesége. Az egyes darabok, különösen az újabb keletűek azonosításához főleg a gyártó és a mintakészítő jelzései, a gyárak katalógusai, valamint a mintakönyvek adnak támpontot.

Alacsony hőfokon égetett kerámia. Ón-oxidot kevernek a tiszta mázba, s így keletkezik jellegzetes, üveges, opakfehér bevonata. Leggyekrabban a majolikák és fajansz termékek máza.

Dekoratív minta. Párhuzamosan futó, váltakozóan hol homorú, hol domború gyöngysorokból vagy karéjokból áll. Bútorokon, kerámiákon és ezüstneműn is előfordul.

Kisebb nyílás a kerámiafigura vagy büszt alján vagy hátoldalán. A kiégetéskor ezen át távozik a levegő, így nem robban szét a tárgy.

A kerámiákat égetőkemencében, anyaguktól függően — különböző hőfokra hevítik. Ennek során a massza megkeményedik, megolvad rajta a máz és rátapad a felületére, rögzülnek a színek és sz aranyozás.

Fekete, finom szemcséjű kőcserép melyet Josiah Wedgwood tökéletesített az 1760-as években. Vázák, mellszobrok, dísztáblák, klasszikus bronzok másolatai és kámeák készültek belőle.

Kerámiatárgyak belekarcolt ornamentikája.