Nyers, mázas kerámiatárgyak felületén alkalmazott díszítő eljárás. Név, felirat, dátum rögzítésére is alkalmas

A kerámiagyűjtők a sors kegyeltjei, mivel — különösen a 17. század óta — a kerámia használati és dísztárgyak választéka sokkal gazdagabb, mint a régiségek bármely más műfajban. Emellett bőséges emlékanyag maradt fenn az ókori Kína, Egyiptom, Görögország és Róma idejéből is. Stílus és forma tekintetében a kerámiák rendkívül változatos összképet mutatnak, amit tovább árnyal díszítési eljárásaik sokfélesége. Az egyes darabok, különösen az újabb keletűek azonosításához főleg a gyártó és a mintakészítő jelzései, a gyárak katalógusai, valamint a mintakönyvek adnak támpontot.

Kerámiadíszítési eljárás. Kobaltkékkel festik a mintát a kerámiatestre, ezután mázzal vonják be és ráégetik s felületére.

Alacsony hőfokon égetett kerámia. Ón-oxidot kevernek a tiszta mázba, s így keletkezik jellegzetes, üveges, opakfehér bevonata. Leggyekrabban a majolikák és fajansz termékek máza.

Kicsi, hordozható ún. "kamrai lámpás". Az alacsony gyertyatartó csészealjszerű talpon áll, melynek fogója van.

Kínai háromszínű cserépedények, melyek először a Tang-korban (618—907) készültek vastag, zöld és barna ólommáz bevonattal. A harmadik színt e krémszínű kerámia alapteste adta.

Kisebb nyílás a kerámiafigura vagy büszt alján vagy hátoldalán. A kiégetéskor ezen át távozik a levegő, így nem robban szét a tárgy.

Dombormű kerámia díszítmény, melyet a tárgy feluletére applikáltak és vékony agyagpéppel rögzítettek.