Az első porcelánokat a 7. századtól fejlesztették ki Kínában, ahol kaolin és földpát kombinálásával
olyan erős, fehér, áttetsző anyagot állítottak elő, amely könnyedén formázható, festhető és véshető is.

A 16. századtól kezdve a kelet-kínai Csingtöcsen lépett elő az innen nagy mennyiségben exportált porcelánok fő gyártási központjává.

A kerámiagyűjtők a sors kegyeltjei, mivel — különösen a 17. század óta — a kerámia használati és dísztárgyak választéka sokkal gazdagabb, mint a régiségek bármely más műfajban. Emellett bőséges emlékanyag maradt fenn az ókori Kína, Egyiptom, Görögország és Róma idejéből is. Stílus és forma tekintetében a kerámiák rendkívül változatos összképet mutatnak, amit tovább árnyal díszítési eljárásaik sokfélesége. Az egyes darabok, különösen az újabb keletűek azonosításához főleg a gyártó és a mintakészítő jelzései, a gyárak katalógusai, valamint a mintakönyvek adnak támpontot.