Az ezüstmunka értékét elsősorban anyaguk, a nemesfém mindenkori piaci ára határozza meg. Következésképp e dekoratív használati tárgyak birtoklása — az aranyból készültekéhez hasonlóan — évszázadokon át a gazdagság biztos fokmérője volt. Ezen túlmenően, mivel darabáruként is eladhatók, de beolvaszthatók is voltak, gyűjtésük kifejezetten jó befektetésnek számított a sanyarú időkre. A gyűjtő szempontjából azonban ennél sokkalta fontosabbak az ezüstnemű egyéb tulajdonságai.

A bútorok származására utaló jelek, jelzések és előállításának dátumai sok bútorról hiányoznak, így a gyűjtőknek az azonosítás más lehetséges módjaira kell támaszkodniuk. A szakemberek és műértők ilyenkor az egyes korok stílusjegyeit, készítők specialitásait és a vidékekre jellemző sajátosságokat keresik. Támpontok a felületi nyomok, melyeket a kézi vagy gépi fürészelés hagyott a munkákon, de segíthet a csavarok, szögek megléte vagy hiánya is. A bútortípusok és stílusok változatossága szintén jellemző lehet - feltűnőek az eltérések pl. a faintarzia (marketéria) késő 17.