Összeforrasztott ezüst- és rézlemezekből hengereit, ezüstnek látszó tárgyak előállítására alkalmas alapanyag. Az eljárást Thomas Boulsover dolgozta ki az 1740-es években. A 18. század második és a 19. század első felében sz olcsóbb, sorozatban gyártott, un. Sheffíeldezustok előállításához használták.

Ezüstneműn vagy bútoron alkalmazott bevonat, melynek során a tárgynak csak egy részét aranyozzák. Sajátos hatása az aranyozás és az alatta lévő anyag kontrasztjának köszönhető.

A 16. század óta főleg ezüst díszítésére használt, mechanikus felületalakítás. Sűrűn bevésett, egymást gyakran metsző, szabályos, kör, hullám vagy nyolcas alakzatokból áll. Különösen kedvelt a klasszicizmus idején.

A legalább 92,5 % színezüstöt tartalmazó brit ezüstötvözetek neve.

Mindazon — arany- ás ezüsttárgyakba ütött jelek, amelyek a tárgy eredetét és minőségét igazolják.

Az ezüsttárgyakon alkalmazott díszítési mód. Vékony ezüst lemezről kimetszett formákat forrasztanak a díszítendő felülethez. Az eljárást a 17. század végén és a 18.

Az ezüst megmunkálásakor alkalmazott díszítő eltárás, melynek során fényvisszaverő felületet (fazetta) vésnek a fém felületére.

A megmunkált ezüstneműhöz felhasznált legtisztább szabvány ezüst (legalább : 95,8 százaléka ezüst).