Karakusa
Jellegzetes volutaminta. Szegélydísz, mely a kínai szőlőinda-motívumra vezethető vissza. A 17. század végén és a 18. században a Japán Arita városban előállított porcelánok kedvelt díszítőeleme volt.
Tovább olvasom »Kötény
Bútorok káváján illetve szélén túlnyúló, faragott szegélydísz, mely gyakran az illesztéseket rögzítéseket takarja.
Tovább olvasom »Monopódium
Szék vagy asztal antik eredetű támaszték eleme, mely állatfejből és lábból áll. A klasszicizmusban kedvelték.
Tovább olvasom »Négykaréjos minta
Gótikus motívum, négylevelű lóherére hasonlít. A 19. századi neogótikus bútorok gyakori dísze.
Tovább olvasom »Palmetta
Klasszikus, legyezőszerű díszítőmotívum, a pálmafa stilizált leveleire hasonlít.
Tovább olvasom »Tojássor
Ókori díszítmény - ökörszemes mintának is nevezik. Főleg klasszicista stílusú lámpa, üveg vagy kerámiatárgyak, illetve bútorok díszítésére alkalmazták.
Tovább olvasom »Csúcsdísz vagy oromdisz
Tárgyak tetejét vagy végződését díszítő elem. Változatos formái közül a gömb, a láng, a virág, a makk és a váza a leggyakoribb.
Tovább olvasom »Árpacukor-forma
Spirális formára esztergált fa, mely csavart törzsú oszlopra emlékeztet. Szék- és asztallábként, valamint széktámlákon, de díszítőelemként is alkalmazzák a 17. század végétől.
Tovább olvasom »Anthemion
Görög szó, jelentése: virágdísz, virágfüzér. A loncvirágra emlékeztető, stilizált, ókori eredetű díszítmény. Különösen a 18. század végén alkalmazták előszeretettel.
Tovább olvasom »Akantusz
A Földközi-tenger térségében élő, a páfrányfélék családjába tartozó növény húsos, cakkos szélű leveleit utánzó, stilizált ókori díszítőelem.
Tovább olvasom »»
