Nyers, mázas kerámiatárgyak felületén alkalmazott díszítő eljárás. Név, felirat, dátum rögzítésére is alkalmas

Díszes fémlap, általában rézlemez, mely védi és ékesíti is a bútorokon a kulcslyukat. Néha felhajtható takarólemezzel vagy fedéllel készül.

Keleten használt bevonat. Bútorok ás dísztárgyak dekorálására használták. A "lakkfa" nedvéből készült, feltűnően fényes felületet eredményezett. Európában a 17. században lett divatos és "japánozás" néven utánozták. Az ilyen tárgyakat gyakran gyöngyház, korall vagy fémberakással gazdagították, díszítették.

Kör vagy ovális alakú motívum, melyet akantusz levele vagy kannelúra díszít. A klasszicizmus korában kedvelték.

Német kifejezés - magas vágás - domborműves üvegmetszési technika. A minta üveg falát mélyen beköszörülik, így az erősen kidomborodik a felületen. A 17. század végén, főleg Cseh és Németországban alkalmazott díszítési eljárás.

A 16. század óta főleg ezüst díszítésére használt, mechanikus felületalakítás. Sűrűn bevésett, egymást gyakran metsző, szabályos, kör, hullám vagy nyolcas alakzatokból áll. Különösen kedvelt a klasszicizmus idején.

Szegélyt képező keskeny intarziacsíkok. Az egyenes szalagot szálmentében, a keresztszalagot derékszögben, a toll- vagy halszálka-szalag esetében a szálirányt - 45 fokos szögben - átlósan metszik. Gyakran két, ellentétes irányban futó tollszalag-sort helyeznek el egymással szembe. Asztallapokon, fiókok előlapján furnérbetétként alkalmazzák.

Díszítési technika, melynek során különböző savakkal maratják a mintát a fém- vagy üvegtárgy felületére. Üvegtárgyaknát az eljárás során a tárgy felületét hidrogén-fluoriddal maratják, így rajzolódik ki rajta a kívánt minta.