Nagy-Britanniában használatos kis írópult lejtős munkalappal. Két oldalán általában valódi és álfiókokkal is ellátták. Az első darabok a régensség stílusában készültek.

A 16. század óta alkalmazott eresztékfajta. Négyszögletes nyílást vésnek az egyik lécbe (csapszáj), s ebbe illeszkedik a másik tag lenyúló nyelve a csap. Enyvezéssel vagy facsappal rögzítik egymáshoz.

Asztaltípus, melynek cilindere (hengeres, redőnyős részei vászonra ragasztott keskeny lécekből áll. A 19. század óta népszerű.

A tagolt homlokzatú bútor elejét egy középső, függőleges tagozat töri meg, mely kissé kiugrik a szélső elemek síkjából. Főleg a 18. században — kabinet és könyvszekrények. Komódok jellemzője.

Többnyire reneszánsz stilusú, 5 reliefszerű faragványokkal (pl.: mitológiai, vallásos jelenetek). vagy aranyazással, berakásokkal, festett dekorációval gazdagon díszített itáliai kelengyeláda. A 15.

A 17. században készített francia térdfülkés íróasztal, melyet Boulle-berakás díszít. Nyolc lábát lapos, "X" alakú keresztmerevítő köti össze. Nevét Mazann bíborosról, XIV.

Francia kifejezés, 18. századi, kicsiny, női íróasztalt jelent, melyhez a felső részen emeletes polc-sorok, illetve zárt rekeszek, középen egy fiók is tartozik.

A politúrozás 1820 körül terjedt el az európai kontinensen és Angliában. Manapság ez a technika nem annyira népszerű. A méhviasz és a politúr különbsége ránézésre nehezen észrevehető, mégis fontos, mert a politúrozott bútorba nem szívódik be a méhviasz. Ha mégis azzal kezelik, zsíros nyom marad utána.