Jelentkezzen be a hirdetés feladáshoz

Chippendale bútorok

Chippendale bútorok

A Seuso kincsek

Seuso kincsek

A régi tárgyak gyűjtése maga is művészet és igen sok ismeret megszerzésére ad alkalmat. Ez a tudás nemcsak magukra a műtárgyakra vonatkozik, hanem kiterjed megszerzésük módjára és karbantartásukra is. Sajnálatos módon az antik tárgyak és régiségek értékének megbecsüléséhez nincs biztos iránytű, de tapasztalat és tudás révén tájékozottá válhatunk.

Régi bútorok

Régi bútorok

Kerámia


keramia-keramiak.jpg

A kerámiagyűjtők a sors kegyeltjei, mivel — különösen a 17. század óta — a kerámia használati és dísztárgyak választéka sokkal gazdagabb, mint a régiségek bármely más műfajban. Emellett bőséges emlékanyag maradt fenn az ókori Kína, Egyiptom, Görögország és Róma idejéből is. Stílus és forma tekintetében a kerámiák rendkívül változatos összképet mutatnak, amit tovább árnyal díszítési eljárásaik sokfélesége. Az egyes darabok, különösen az újabb keletűek azonosításához főleg a gyártó és a mintakészítő jelzései, a gyárak katalógusai, valamint a mintakönyvek adnak támpontot. A tárgyak további, egyedi sajátosságainak - előállítási mód, díszítési eljárások, mindenkori piaci érték - megállapítása inkább a detektívek aprólékos munkájához hasonlítható, ám megéri a fáradságot, s legalább annyi örömmel és haszonnal jár, mint maga a régiséggyűjtés.

A kerámiák közelebbről:

A különböző típusú kerámiák legfontosabb megkülönböztető jegyeit a gyűjtők hamar felismerik. A cserépáruk közül a kőcserép többnyire átlátszatlan, bár egy-egy ritka példány áttetsző is lehet. A porcelánok szinte kivétel nélkül áttetszők, s erős fény felé tartva könnyen megállapíthatjuk, milyen típushoz tartoznak.

Törekedjünk arra, hogy minél több tárgy kerüljön a kezünkbe, s gondosan tanulmányozzuk a mázatlan kerámiatest anyagának színét, ami többnyire a talprészen vagy a talpperemen látható. A teljes felületén mázzal fedett darabok esetén ehhez a csobhulás vagy repedés környékét kell megvizsgálnunk. A cserépáruk testének palettája a krémszínű kőedények (creamware) törtfehér színétől a narancssárgáján át a staffordshire-i agyagpépes áruk vörösesbarna árnyalatáig, a kőcserepeké pedig a törtfehértől a sötétbarnáig terjed.

A legnehezebb feladatok egyike annak eldöntése, hogy a tárgy kemény vagy lágy porcelánból készült-e. Ha a sérült felület szemcsés, valószínűleg lágyporcelánnal van dolgunk. Ez az anyag abszorbens, így a mázatlan talprész maszatosnak vagy elszíneződöttnek is tűnhet. Ha azonban a csorbult felület sima, üvegszerű, pereme éles, mint a pattintott kőé, a tárgy bizonyára keményporcelán.

Személyes tapasztalatom, hogy ha a lágyporcelán tárgyat kezünkbe fogjuk, de főleg ha az arcunkhoz érintjük, melegebbnek tűnik, mint a keményporcelán. A bevonatként használt máz is fontos támpont lehet. A cserepeken használt sokféle bevonat közül a legelterjedtebb, a fehér ónmáz elég rosszul tapad a testhez, így csorbulásra, lepattogzásra is hajlamos. Az ónmáz színe segíthet a gyártás helyének megállapításában: a tejszerű fehér máz például egy bizonyos, 17. századi londoni típusú munkára, a halvány égszínkék pedig az ugyanekkor készült francia fajanszok némelyikére jellemző. A kőcserepek jellegzetes bevonatainak egyike, az ún. sómáz csillámló, "narancsbőrös" (kissé lyukacsos, göbös) felületű.
A keményporcelánt mindig is olyan magas hőmérsékleten égették ki, hogy vékony, ám kemény bevonatot alkotva ráolvadjon a máz. A 18. századi lágyporcelánok gyakrabban hibásak, mint a keményporcelán változatok. Az ilyen tárgyakon a vastag, olykor zöldes vagy kékes színű máz "összegyűlik" a hajlatokban, bemélyedésekben.

A díszítés számos fontos információval szolgál a tárgy korának megállapításához. A korai kerámiákat általában egyszerű, vésett vagy karcolt motívumokkal, a későbbieket — így a kiváló minőségű cserepeket és a porcelánokat is — gyakran festéssel vagy levonóképpel (matricával) díszítették. A dekoráció számos típusát ujjunkkal is kitapinthatjuk: a vésett díszítés bemélyed, a máz fölötti festés kidomborodik. A tárgy hangja is segíthet eldönteni, hogy felújított darabot tartunk-e a kezünkben: ha megkocogtatjuk, a tökéletes épségű munka csengő hangot ad, a restaurált azonban - csak tompán "dobban".

A kerámia mint gyűjtőnév, rendkívül változatos tárgyakat ölel fel. A lényegi különbségek felismeréséhez ismerni kell, melyek a főbb formaváltozatok és díszítési eljárások. Fontos, hogy minél több tárgyat kézbe vegyünk, de ne kápráztasson el az értékük.

Régi órák gyűjtése

Régi órák gyűjtése

Hírdetések

A Ming porcelán

A Ming porcelán

Régiség lexikon

Régiség lexikon