A porcelán a keramikák legnemesebb és egyben legkeményebb anyaga, kínai találmány, kvarc, kaolin és földpát keverékből előállított fehér masszából készül.

Törésfelülete: fehér, fénylő, kagylós. Erről kapta nevét is, hiszen a porcelán neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs.

Valódi porcelánnak is nevezik. Földpátból ás kaolinból készül. Kínában a 7. század tálán fejlesztették ki.

Az első porcelánokat a 7. századtól fejlesztették ki Kínában, ahol kaolin és földpát kombinálásával
olyan erős, fehér, áttetsző anyagot állítottak elő, amely könnyedén formázható, festhető és véshető is.

A 16. századtól kezdve a kelet-kínai Csingtöcsen lépett elő az innen nagy mennyiségben exportált porcelánok fő gyártási központjává.

Kemény, vörös kínai kőcserép. Gyakran virágos ágakkal, például szilva virágokkal díszítik. A 18. században Meissenben és Staffordshireben is másolták.

Félig áttetsző, jellegzetes, kékeszöld máz, a kínai kőcserép bevonata. A legszebbek a Szung-dinasztia idején (1960—1279) készültek. Később használata általánossá vált a kínai kerámiákon, s a 13. századig s legjellegzetesebb mázfajták közé tartozott.

Kínai kifejezés jelentése: összeillő színek, a 15. században Kínában bevezetett díszítési eljárás.

Főleg európai exportra készült, 18. századi kínai porcelánok.

Öt színből álló kínai paletta.

Francia kifejezés, áttetsző alapanyagú, fehér és festetlen, vastag mázú kínai porcelánt jelent. A Ming dinasztia korától, a délkelet-kínai Fucsien tartományban, Tohua vidékén állították elő. A 17-18.