Szék vagy asztal antik eredetű támaszték eleme, mely állatfejből és lábból áll. A klasszicizmusban kedvelték.

Ezüstneműn vagy bútoron alkalmazott bevonat, melynek során a tárgynak csak egy részét aranyozzák. Sajátos hatása az aranyozás és az alatta lévő anyag kontrasztjának köszönhető.

A keret-betétes bútorok kereteinek szélét szegélyező profilléc.

A 16. század óta alkalmazott eresztékfajta. Négyszögletes nyílást vésnek az egyik lécbe (csapszáj), s ebbe illeszkedik a másik tag lenyúló nyelve a csap. Enyvezéssel vagy facsappal rögzítik egymáshoz.

A tagolt homlokzatú bútor elejét egy középső, függőleges tagozat töri meg, mely kissé kiugrik a szélső elemek síkjából. Főleg a 18. században — kabinet és könyvszekrények. Komódok jellemzője.

Bútorokon alkalmazott díszítési technika. A mintát a korpusz tömör fafelületének kivágott mélyedéseibe mint alapba süllyesztik.

Barázdált mintájú — apró, domború, gyöngy vagy ellipszis formákból álló szegély, pálcatag vagy díszítőléc, amely szekrényeken vagy ajtókon az illesztékeket takarja.